2010. április 25., vasárnap

Momentumok...







Napsütés. Zöld. Fény. Meleg. Orgonaillat. Behunyt szemmel Kaith Jarett egyik számát hallgatom. Csak a billentyűk csengése, a nagybőgő pengése , gyönyörű összhanggá változó zene simogatja a szívemet. Aztán csend. Gondolataim össze-vissza kalandoznak. Jelenben, múltban. Egy tegnap látott dokumentum film jár az agyamban. Két nagyon idős emberpár élete bontakozott ki előttem. Két tanítóé. Budapesttől messze egy pici faluban élték le az életüket. Nem csináltak mást, csak nehéz sorsú gyermekeket oktattak, neveltek igazi „ lámpás ” módon. Tisztán, becsületesen, szeretetben éltek. Azt hiszem, nagyon sokat tudtak adni életük során. Nemcsak másoknak, de maguknak is. Két megelégedett, szeretetben élő, megöregedett házaspár, akik esténként leülnek egy asztal elé, előveszik a megszokott társasjátékukat és játszanak. Olyanok voltak számomra, mint Philemon és Baucis. Jó volt látni, hogy vannak még emberek a földön. Talán többen is...
A történet gyönyörű!


( „ Philemon és Baucis: A két fa eredetileg idős házaspár volt, a későbbi mocsaras vidék helyén egykor sűrűn lakott település közepén. Midőn Iuppiter és fia, Mercurius isteni jelvényeiket levetve ezen a tájon kerestek szállást, száz bezárult ajtó után a Philemon és Baucis együtt öregedésének otthont adó szegény kunyhó fogadta be őket. A házaspár e szegénységet könnyen, együtt viselte. A mintegy száz soros elbeszélés kétharmadát e szerény lak és vendégvárás aprólékos leírása adja. Jutalmuk sem marad azonban el: Az istenek fölfedik kilétüket, s a házaspárt a közeli hegytetőre küldik, ahonnan láthatják mocsárba pusztulni a tájat, s hogy csupán az ő házacskájuk marad meg, hogy azután márvány templommá váljék. Amikor pedig a maguk számára kívánhatnak folytatást, az agg pár egyfelől a templom szolgájának ajánlkozik, másfelől annyit kér: egyazon óra ragadja el őket, egyiküknek se kelljen párját temetnie. Kérésük beteljesül, halálukban pedig szomszéd fákká válnak, a helyhez és egymáshoz ragaszkodó hűségük örök jeleként. „ )



Egyébként létezik egy magyar film , amit Makk Károly rendezett valaha. Philemon és Baucis a címe.

Bulla Elma és Páger Antal , a két csodálatos színész a főszereplő ebben a filmben.

Érdemes megnézni! Szép film!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése