2010. július 23., péntek

Olvastam valami szépet!



Szabó Dezső :


Csodálatos élet és más regények c. könyve került a kezembe.




Részlet a könyvből:


-->
„ Pistában szörnyű nagy zivatar volt. Bement a kertbe, levágta magát a jegenye alá, beharapta az öklét és hátat fordított Istennek. Hát ezek azok az emberek, akiket rektor úr szerint Isten a saját képére teremtett! A rektor urat is a képére teremtette, aki mindig részeg, mint a disznó, a Séra Mihályt is, aki olyan fösvény, hogy az egeret is megfeji, és halálra marcangolja a szegény Magyar Petit, s ezeket az embereket, akik az ő drága, tiszta jó édesanyját megcsúfolják, áristomba hurcolják. Majd ad ő ezeknek az Isten képére teremtett embereknek, csak nőjön meg! Nagy, pusztító terveket csinált. Felmegy az erdőkbe, összetereli a medvéket s lehajtja a falura, hogy bőgve, vicsorogva egyék meg az egész falut. Látta a fertelmes állatok kezében és szörnyű szájában a kisbíró véres karjait, a Szűcs Mózesné széttépett testét, a Séra Mihály vékony nyakát. Vagy felmegy a roppant hegyek tetejére egy óriási seprűvel, összeseper minden felhőt a falu fölé, hogy negyven napig és negyven éjjel zuhogjon a vízözön, és ha valaki bárkát csinál, berúgja a bárka oldalát. Érezte testén a bosszúálló hullámok megfrissítő rohanását, látta az irtózatos piszkos tengert, amint hullákat és házakat gördít a hegyek tetején, felül úszik a Szücs Mózesné megpuffadt teste. Vagy felgyújtja lobogó szélben a kazlakat, hogy vad recsegéssel égjen el az egész falu. Izzott arca a visszavert tűztől és úgy lobogott, hogy felszáradtak szemein a könnyek.”


Sokáig hallgattak róla!
-->
Szabó Dezső (Kolozsvár, 1879. június 10. – Budapest, 1945. január 5.) magyar író, kritikus, publicista. A két világháború közötti magyar irodalom nagy hatású képviselője
1879-ben született Kolozsváron, kisnemesi tisztviselőcsalád tizedik gyermekeként. A kolozsvári református gimnáziumban érettségizett 1899-ben, majd a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait magyar–francia szakon. Kiemelkedő tehetsége révén bekerült az Eötvös József Colegiumba, ahol összebarátkozott Kodály Zoltánnal, Horváth Jánossal és Szekfű Gyulával. Egyetemi évei alatt elmélyült a finnugor nyelvészetben. Magyar–francia szakos tanári diplomájának megszerzése után rövid ideig tanított, majd Párizsba került ösztöndíjjal.
Hazatérése után tanított Székesfehérvárott, Nagyváradon és Székelyudvarhelyen, Sümegen, Ungváron, Lőcsén, de mindenhonnan botrányos körülmények közepette helyezték tovább. Az 1910-i tanármozgalomban heves vitába keveredett Tisza Istvánnal, ennek révén került a Nyugat, majd a Huszadik Század körébe. Éveken keresztül ezek munkatársa volt, első novellái a Nyugatban jelentek meg.
1918-ban az őszirózsás forradalom Lőcsén találta, innen települt fel Budapestre irodalmi szabadúszóként. Személyesen élte meg a Tanácsköztársaság és a proletárdiktatúra időszakát, és azokat idegennek és nemzetellenesnek tartotta, ezért vidékre menekült. Mivel úgy látta, hogy az országban „az elsősorban zsidó hadiszállítók nemzetellenes üzelmei” folynak, emiatt az a véleménye alakult ki fiatal korában, hogy „Magyarországot a kapitalizmus béklyóba vetette”, és mindezt a szocializmussal együtt a zsidók tevékenysége eredményének tekintette.
1918-ban fejezte be Az elsodort falu című könyvét, mely Erdélyben és Budapesten játszódik, és a kor általa magyar pusztítónak tartott irányzatait ecseteli. A könyv egy csapásra ismertté és híressé tette. A húszas évektől németellenesség is érzékelhető volt műveiben. Bajcsy-Zsilinszky Endrével lapot szerkesztett Előőrs címmel, a lapban „fajvédő” hangnemben írtak. Véleményük a magyarságot fenyegető veszélyekről nem egészen azonosak, mert míg Bajcsy-Zsilinszky a németeket tartotta a legnagyobb veszélynek, Szabó a zsidóságot. A zsidóság iránti kritikus hozzáállása ugyanakkor nem illeszthető be egyértelműen a kor szélsőjobboldali, vulgáris antiszemita áramlatai közé, s éppenséggel ezekről ugyanolyan elítélően írt, mint magáról a zsidóságról. Az antiszemitizmuson és a németellenességen túl Szabó Dezső harcos ellensége volt a katolicizmusnak is.





A harmincas években eleinte támogatta Gömbös Gyula nemzeti munkatervét, majd elfordult attól, és fokozatosan szembefordult a Horthy-korszak vezetőivel. 1932-ben írta a Feltámadás Makucskán, 1934-ben A kötél legendája című művét. A véleménye szerint nyilvánvalóan nemzetellenes nemzetközi szocializmust és kommunizmust világosan elutasította. Politikailag inkább Mussolini fasizmusával szimpatizált, mint Hitler nemzetiszocializmusával, sőt, elítélte a német megszállást és a nyilasuralom terrorját.
1945-ben, hatvanöt éves korában hunyt el Budapesten, Rákóczi téri lakása óvóhelyén. Éhségtől is legyöngült szervezetét könnyen ragadta magával a halál. Lírai hangvételű szépírói munkája, Életeim című önéletírása befejezetlenül maradt.
Művelt, tájékozott, több európai nyelvet beszélt. Hamar kitűnt tanulmányaival, közéleti írásaival, mint író, nyelvi erejével. A 20. századi magyar írói nyelv nagy hatású megújítója. Expresszív stílusa, képalkotó képessége, mondanivalójának tömörítése plasztikussá és mozgalmassá teszik írásait. Alkotásaiban a kor valamennyi divatos szellemi áramlata otthagyja lenyomatát, a pozitivizmustól a szellemtörténeten át az irracionális filozófiákig. A magyar irodalmi hagyományok közül leginkább a romantikában gyökerezik, majd Ady Endre, Móricz Zsigmond nyomán a magyarságot méltatja szellemtörténeti értelemben. Nem vált hívévé a nemzeti fajelméletnek és a rasszizmusnak.
Ki nem mondott, de valóságos vágya a polgárosodás. Szabadon gondolkodó polgárként szeretett volna élni a 20. századi Magyarországon. A századelő rövid időszakától eltekintve Magyarországon ez nem volt lehetséges, leginkább ebből származik az 1930-as évek közepétől való szellemi magára maradottsága és elszigetelődése. Ugyanez az oka 1945-től 1990-ig való viszonylagos háttérbe szorítottságának az irodalomtanításban és az irodalmi propagandában
Szabó Dezső - Csodálatos élet és más regények Az elsodort falu c. regényével híressé vált szerző kisregényeit fogja egy kötetbe ez a könyv. A háború után betiltott szerző munkáival a 90-es évektől foglalta el újra méltó helyét a magyar irodalomban. ( Wikipédia )
„ Az utókor számára kevéssé ismert, de a Szabó Dezső-i mondandó és az írói program egésze szempontjából kihagyhatatlan nagyepikai alkotásainak, illetve regénykezdeményeinek gyűjteménye ez a kötet. ; 1920-ban, somogyvámosi visszavonultságában írta meg a Csodálatos élet című regényét, amely tagadhatatlanul Az elsodort falu üzenetének továbbmondása, epizódokra tördeltebb ismétlése. Hőse a próbált sorsú székely legény, Szabó Pista, aki a magyar tehetség és őserő megtestesülése, a természetes kiválóságú parasztember Böjthe-típusú figurája, akit az író a legkülönbözőbb helyzetekben és környezetekben mutat föl, azzal a tanulsággal, hogy a romlatlan magyart elpusztítja a nagyváros, a pénz és a kifinomult műveltség. A mű valójában nagyszabású allegória; ennek megfelelően a regény túlzóan tendenciózus példázat-füzér, amely elrugaszkodik a valóságtól és már-már mesei-mítoszi szférába emelkedik, hogy a cselekmény és a magyar sors innét bukjon le a tragikus vég szintjére.” temető széli kunyhóban, ahol Szűcs - érezve élete teljes kilátástalanságát - fölakasztja magát. A fordulatos "koldustörténet" pszichológiai nyomvonalon halad, miközben a bűnügyi történetek epikumát is idézi, ilyen merészen romantikus módon kívánja az író fölhívni a közvélemény figyelmét a társadalom elviselhetetlen nyomorúságára, a kiszolgáltatottság okozta szenvedések sokaságára, a jóra és szépre született életek tragédiáira. Hasonló mondandót fejez ki az 1932-ben írt kisregény, A kötél legendája Ánizs Péter sokgyermekes hadirokkant, munkanélküli története. Ezt a szerencsétlen embert az éhség teszi gyilkossá - hogy az író élesen kigúnyolhassa a tradicionális "erkölcsi világrendet". Ám az egész história mesébe, csodás elemekkel telített tündéri látomásba fordul. ; Az e kötetbe összegyűjtött - a korabeli magyar társadalom égető problémáit fölmutató és gondjaira választ kereső - nagyepikai darabok elmaradnak az életmű csúcsaitól, inkább kísérleteknek, variációknak, részleteknek tekinthetők, ugyanakkor kiválóan demonstrálják írójuk valamennyi jellegzetességét, főként nyelvi-stiláris gazdagságát. Mindazonáltal - irodalomtörténeti fontosságuk miatt - érdemes a könyvet széles körben beszerezni.”


( Írta: Könyvtári Intézet )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése