2017. április 9., vasárnap

Őszi szonáta - film...









Ismét megnéztem ezt a filmet sok-sok év után. Érdemes volt!

Harmincnyolc éve, 1978-ban vetítették először Ingrid Bergman és Liv Ullmann főszereplésével az Őszi szonáta című filmet. Ingmar Bergman volt a forgatókönyvíró és rendező is.

 Anya és lánya sok évi drámai találkozása, szembenézés a múlttal és a jelennel. Hogyan jutottak el a jelenhez? Ezeket az előzményeket elemzik, boncolgatják,  analizálják a történések során.  A filmben kevés a szereplő, mindössze négyen vannak, a cselekmény egy szálon fut, semmiféle melléktörténet nincs, és rövid idő, azaz néhány  nap alatt játszódik le.

Egy eldugott  kis sziget lelkésze Viktor. Az ő felesége Eva, aki meghívja magukhoz édesanyját, Charlotte-ot.  Jó ideje nem találkoztak már. Charlotte neves zongoraművész, a világ megszámlálhatatlanul sok és rangos hangversenytermében fellépett már, elismert és vagyonos. Szívből jövő, őszinte szeretettel üdvözlik, ölelik át egymást. Ezen a szép, meleg, kezdeti együttléten az első törés  akkor keletkezik, amikor kiderül: Eva kivette értelmi- és testi fogyatékos húgát, Helenát abból az intézetből, ahová az anyjuk dugta be. Lassan kiderül számunkra, hogy a csöndes, visszafogott Eva csak külső szemmel nézve nyugodt, valójában belülről  fortyog. Régi sérelmeket dédelget magában és hagy elmérgesedni, ezek a sebek elfekélyesedtek, és fájásukkal gyötrik őt. Keserűségének célpontja az anya lesz.  Az anyai odafigyelés és kellő szeretet nélkül felnőtt fiatal nő talán jogosan haragszik anyjára.  Tele van elfojtott indulatokkal, haraggal, sőt, gyűlölettel. Az anya  művész volt, aki nem ért rá, s talán nem is akart a gyerekeivel foglalkozni. Nem tudott anya lenni. Éva éjszakai kitörése, némi alkohol hatására, lavinaként zúdul az anyára.  Charlotte, az anya próbál szembenézni lánya vádjaival miközben a rázúduló vádak érzékenyen érintik őt, de tudomásul veszi, és az okait  is igyekszik  elfogadni. Tisztában van vele, nem tartozott a mintaanyák közé, de valamennyire felmenti magát. Úgy gondolja, hogy művészetével, zongorajátékával sokakat elbűvölt. Ment a maga útján, de hivatását előbbre tartotta a családanyai funkciójánál. Talán mindkettőjüknek igaza van, de azért mégsem lehet felmenteni véleményem szerint az anyát. És Ingmar Bergman is  ezt sugallja a filmjével. Szigorúan, lélekre hatóan mesél képeivel, a csendbe fojtott magányról,sérelmekről, fájdalmakról, szeretetvágyról,egoizmusról is talán…




  Charlotte (Ingrid Bergman) és Eva (Liv Ullmann) nagyszerű játéka teszi naggyá ezt a lenyűgöző filmet. A Helenát alakító Lena Nyman játéka csak hozzájárul alakításával ehhez a két nagy művész bravúros párosához.

Díjak és jelölések

David di Donatello Díj (1979) - Legjobb női alakítás: Ingrid Bergman Liv UllmannGolden Globe-díj (1979) - Legjobb idegennyelvű filmGolden Globe-díj (1979) - Legjobb színésznő - drámai kategória jelölés: Ingrid Bergman
Cézár-díj (1979) - Legjobb idegennyelvű film jelölés: Ingmar Bergman
Oscar-díj (1979) - Legjobb női alakítás jelölés: Ingrid Bergman
Oscar-díj (1979) - Legjobb forgatókönyv jelölés: Ingmar Bergman




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése