Emlékezzünk 1956.október 23.-ra!

                             Magyar litánia

                      Hallottátok, hogy mondatott: Szemet szemért és fogat fogért...

                      Hallottátok, hogy mondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségeidet.

                     Én pedig mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket...` (Máté 5, 38, 43, 44)

Sokat kérsz, Jézus, nagyon is sokat:

feledni éjszakai vad hánykolódásokat,

(egy hónapban két éjjelt börtönben töltök,

és kéthavonként felakasztanak.)

Sokat kérsz, Jézus, nagyon is sokat:

hogy megszeressem a hóhérokat,

s imádkozzam ellenségeimért...

Pedig tudom, ez az egyetlen út.

ki megnyithatja a szent kaput

az oltárhoz, hol a szeretet ég,

de befogadni az igaz igét -,

hogy magam előtt se legyek hazug -,

tudod, Uram, ez száz szentnek elég!

Igaz, ha annyi vagyok, mint ők,

semmi vagyok.

Nézem, Krisztus, a tévét:

ez mind élőhalott:

pöszög, dadog,

nem bánt meg semmit,

nem kér bocsánatot.

Hadd kérdjem Tőled:

Én megbocsáthatok?

Megbocsáthatok-e

a cvikkeres Nagyért,

a hórihorgas Pálinkás őrnagyért,

Maléterért és Mansfeld Péterért,

a Kossuth téren meggyilkoltakért,

Magyaróváron meggyilkoltakért,

Salgótarjánban meggyilkoltakért,

a háromszázakért, az ötszázakért,

és a ki tudja hogy hány ezrekért;

a Pesti Srácokért, s a Pesti Lányokért,

Angyalért és az angyali Géreczért. S a korábbiakért:

Donáthért, Kiss Szalézért

és Apor Vilmosért,

a Recsken holtakért,

a vallatáskor agyonvertekért,

a börtönökben égigkínzottakért,

tyúkketrecbe telepítettekért,

és a határon agyonlőttekért.

S a későbbiekért:

Bériért, Gáliért,

s ki tudja még kiért,

ki korábban halt, mint rendeltetett,

Uram, itt valaki felfejtette

a te szent tőrvényedet!

Hány sor kéne ide,

hány sírkő s kopjafa,

mert ezt a magyar litániát

nem fejezhetjük be soha.

És mégis, mégis fejezzük be,

mi nem kezdhetjük újra,

de véssétek gránitba, bazalttömbbe,

minden időkre minden bűnös nevét,

jegyezzétek fel, ennyi elég -,

mi nem kezdhetjük újra

(  Tóth Bálint

költő, író, műfordító

Keszthely, 1929. december 17.  

Tanulmányok: 1948-49 Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kara, 1949-51 Bölcsészettudományi Kar, magyar-történelem szak

1951-1955 államellenes szervezkedés vádjával bebörtönzik, 1956 novemberében a Politikai Foglyok Forradalmi Bizottságának elnökségi tagja, 1957 kémkedés gyanújával letartóztatják, vádemelés nélkül szabadul, 1955-1957 a csepeli acélmű finomhengerdéjében, majd Martin-üzemében dolgozik, 1957-1962 az építőiparban kocsikísérő, majd könyvraktári munkás, utcai könyvárus, 1962-1970 az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosa, 1970 óta szabadfoglalkozású író. Első műfordításai és versei Bécsben 1957-ben, Magyarországon 1959-ben, illetve 1962-ben jelennek meg. Héber, latin, grúz, olasz, angol, német, svéd költőket fordít. 2000- a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Díjak, elismerések: József Attila-díj (1984), Déry Tibor-jutalom (1987), clevelandi József Attila-díj (1990), a Giorgio La Pira költészeti és prózaírói pályázat díja (1992), Literatúra-díj (1994), Balassi Bálint-emlékkard (1997), Salvatore Quasimodo-díj (1997), Nagy Imre-emlékplakett (1997), Pro Literatura (1999), a Magyar Művészetért Alapítvány díja (1999)

Főbb művei - versek: Nehéz örökség (1969), Hetedik évad (1975), Túl a vesztett kert fáin (1980), Nyiss kaput, angyal (1988), Krisztinavárosi körmenet (válogatott és új versek, 1991), novellák: A senki földjén (1998), gyermekkönyv: Varázsduda (2000) )

Forrás: mm.akademia.hu )