2011. szeptember 29., csütörtök

Ismét elment egy nagy magyar...





Szeptember 27-én távozott Makovecz Imre az égi mezőkre.

Nagyszerű, sokoldalú elme, kiváló építész, igazi magyar volt!


 A Duna TV-ben Osskó Judit 2010.május 2-án elhangzott  50 perces  portré filmjével emlékeztek meg  róla.
Vajon hányan hallgathatták és látták ezt hazánkban ? Hányan voltak erre kíváncsiak?

Remélem, hogy sokan!

Makovecz Imre (Budapest, 1935. november 20. – Budapest, 2011. szeptember 27. Kossuth-díjas magyar építész, a magyar organikus építészet egyik képviselője. A Magyar Művészeti Akadémia alapítója, örökös elnöke.

Számos középületet (templomot, művelődési házat) tervezett, elsősorban vidéki városokban. Teljesen egyéni kompozíciójú épületeivel vált híressé, az organikus építészeti stílus megteremtője.

Organikus építészet (magyarul szerves építészet) az építészet azon irányzata, amelynek programjában az szerepel, hogy az épület "természetesen" nőjön ki abból a helyből, ahová tervezték, alkosson azzal harmonikus, "szerves" egységet mind a felhasznált anyagok, mind az épület mérete, alakja és gondolatisága szempontjából. Ezért mondják, hogy az organikus építészet inkább filozófia, aminek megnyilvánulásai annak épületei.

Tágabb értelemben a szerves építészethez tartozónak számíthatjuk a legrégebbi építményeket, illetve a mai primitív társadalmak lakóépületeit is.


    „A magyar szerves építészet feladata, hogy szolgálja az Európai Közép ezoterikus létét.” (Makovecz Imre, 1985) „Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt.” (Makovecz Imre, 2002).


                              Gyújtsunk egy gyertyát érte !











Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése