Talán ma már más szemmel nézi az ember ezt a filmet, de a története mélyen emberi és megható. Aki kicsit is bele tudja érezni magát a régmúlt történelmébe, egy szörnyű tragédiába, az biztosan értékelni tudja majd a filmet. Nem beszélve Sz.Bondarcsuk alakításáról és rendezéséről.Számomra ma is fontos film.
1958-ban a film Moszkva nagydíjat kapott. Megérdemelten.
( Solohov 1957-ben írta meg Szugyba cseloveka, magyarul Emberi sors
című kisregényét, amelyért 1965-ben Irodalmi Nobel-díjat kapott. A regény
főszereplője német fogságba került szovjet katona, aki hazájához és családjához
mindvégig hű maradt. Legidősebb fiát elvesztette a háborúban, itthon maradt
családtagjai, felesége és három kiskorú gyermeke bombatámadás miatt mind
életüket vesztették. Egyedül maradván egy árva gyermekkel osztja meg életének
hátralévő napjait. )
A film története azonos a kisregénnyel. A személyiségtörténet ábrázolásában egyedi a szerző
alkotása. Ebből a kisregényből írta a forgatókönyvet Szergej Fjodorovics Bondarcsuk,
majd megfilmesítette 1959-ben. Nagy sikerrel játszották a mozikban nemcsak a
Szovjetunióban, hanem külföldön is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése