2013. december 18., szerda

A négy gyertya története....




       Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a
csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek .

Ezt mondta az első gyertya:
    
 - ÉN VAGYOK A BÉKE!

De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni.
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a
hajdan fényesen tündöklő lángra.

A második gyertya szomorúan folytatta:

      - ÉN VAGYOK A HIT!

Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. A
következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.


Halkan kesergett a harmadik gyertya:

      - ÉN A SZERETET VAGYOK!

Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik,
hogy milyen nagy szükségük van rám. Ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát,
felkiáltott:
- De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!
Elkeseredésében sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:

-  Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra
meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.

      - ÉN VAGYOK A REMÉNY!

A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új
életre keltette a többit.




Add, Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény!
Hadd legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében a
hit, remény, szeretet és béke lángját!

            


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése