A film
rendezője a Royal Shakespeare Company színésze, Charles Dance, akit a magyar nézők a Swimming
Pool vagy a Gosford Park című filmekből ismerhetnek. A két remek színésznővel (Judi Dench és Maggie Smith) az élen, finoman árnyalt jelenetekkel sikerült
a rendezőnek megindítóan szép, igazán lélek-simogató pillanatokat
( filmet ) varázsolnia.
Nem láttam
eddig a filmet, pedig amikor bemutatták egy kedves és okos barátnőm, aki azóta
már sajnos a felhőkből néz le rám, nagyon is a figyelmembe ajánlotta.
Nos,most úgy adódott, hogy megnéztem.
Igazi szépséget, tisztaságot, üdeséget, két nagyon megszerethető
idős hölgy váratlanul feltépődött érzelmeit, minden napjait, gondolatait,
életét ismerhettem meg az életükbe váratlanul betoppanó rejtélyes, külföldi
fiatalember megjelenése által. Különösebb
drámai fordulatok hiányában nem is a történetre, mint inkább a kiváló színészi
játékokra helyeződik a hangsúly. Egy-egy mosoly, felvont szemöldök, zavart
pillantás, osonás, a csöndek mindennél többet mondanak.
Szárba
szökkenő szerelemérzés az élet alkonyán? De nagyon finoman, minden giccset
elkerülve.
Persze,
köszönhető ez a két nagyszerű színésznő játékának is. Magát a helyszínt
érzékelve pedig szinte kis oázis a manapság rohanó, agyonzsúfolt világunkban.
Igaz, hogy 1936-ban járunk és Cornwall partjainál.
Külön
említést érdemel még Nigel Hess kísérőzenéje.
A műveket megszólaltató Joshua
Bell játéka érzelemgazdagsággal és virtuozitással
gazdagítja a szívbemarkoló muzsikát.
(
Ursula (Judi Dench) és Janet (Maggie Smith) testvérek, kettesben élnek
tengerparti házukban, évtizedek óta,
mióta Janet megözvegyült.
Egy
szép, napsütéses reggelen Ursula egy eszméletlen, fiatal férfit talál a
tengerparton.
A
sebesült fiút a nővérek házukba fogadják, ágyba fektetik, orvost
hívnak hozzá , de beszélni nem tudnak vele, hiszen a fiú lengyel , de németül
beszél.
A két idős hölgy mindent megtesz Andrea
(Daniel Brühl) felépüléséért, a hosszas ápolás alatt Ursula beleszeret, Janet
pedig szeretné kisajátítani magának ezt
az ismeretlen fiút.
A
falubeliek és a két nővér szolgálója idegenkedéssel figyelik két nővér és Andrea
viszonyát, sokan kémet gyanítanak a virtuóz hegedűjátékos Andreában..... – nem bonyolult történet, az érzelmek skálája annál színesebb...- )
FLOW - a szó angolul folyást, áramlást, lebegést jelentett
egészen e könyv 1990-es megjelenéséig. Azóta már egy pszichológiai fogalmat
jelölő tudományos kategória is, és egyben olyan szakkifejezés, amely egyre
inkább a köznyelv részévé válik. Nem csak az angolban: közel egy tucatnyi nyelv
szókészletét gyarapítja, a fordítási kísérletek ugyanis, bár voltak közöttük
nagyon szellemesek, szinte egy nyelvben sem honosodtak meg. Fló - mondják
németek és japánok, talán nem véletlenül, hiszen e könnyen kiejthető szó
hangulatával is kifejezi azt a szellemi állapotot, amelyet jelöl.
„Saját magunkkal való kapcsolatunk és az, hogy mennyi
gyönyörűséget találunk az életben, végső soron attól függ, hogy az elménk
hogyan szűri meg és értelmezi mindennapi élményeinket. Boldogságunk belső
harmóniánkból ered, nem pedig abból, mennyire vagyunk képesek irányításunk alá
vonni az univerzum hatalmas erőit.” - idézet a könyvből
Csíkszentmihályi Mihály nagysikerű Flow című könyve a
tökéletes élmény pszichológiájával ismertette meg az olvasót, ez a kötet pedig
rávilágít arra, miként emelkedhetünk felül evolúciós örökségünkön, és válhatunk
tudatos formálóivá kaotikus világunknak, hogy a harmadik évezredben egy
harmonikusabb, élhetőbb bolygót teremtsünk magunknak. Felelősek vagyunk a
jövőnk alakulásáért, és ez alól a felelősség alól nem bújhatunk ki azzal a
kifogással sem, hogy a sors vagy a véletlenek határozzák meg a jövőt.
A szerző szerint azok a genetikailag kódolt
személyiségjegyeink, amelyek az evolúció során hatékonyan segítették emberré
válásunkat és szaporodásunkat, mára az életünket és a világot veszélyeztető
tényezőkké váltak. Arn ha képesek vagyunk a fejlődési folyamat aktív és tudatos
szereplőjévé valni a saját életünk és a világ tekintetében egyaránt, az nem
csupán örömmel tölt el, de értelmet is ad életünknek.
Kattints rá!
Itt letöltheted vagy olvashatod, ha nem akarod a könyvet megvenni.Bár, érdemes otthon többször lapozgatni, elgondolkodni...
Csíkszentmihályi Mihály (Fiume, Olaszország, 1934.
szeptember 29. –) Széchenyi-díjas pszichológus, Magyar Érdemrend nagykereszt
tulajdonosa, pedagógus, egyetemi tanár, az MTA külső tagja, szakterülete a
fejlődés- és neveléslélektan, valamint a kreativitás- és tehetségkutatás.
Tőle származik a „flow” (azaz „áramlat”) gondolata, amely a
boldogság egy lehetséges útját kínálja fel.
“Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár, akár a
sivatag, akár egy nagyváros közepén. Amikor pedig ezek az emberek találkoznak,
és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti a
jelentőségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik, hogy
ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt. A Kéz, amely fölébreszti a
Szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik, pihen és
kincsét keresi, alkotott egy vele rokon lelket is.”
Paulo Coelho
“Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert,
akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek
kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy
vidámak és nagyon boldogok legyünk.
James Mille és
Elle furcsa találkája. Két idegen tölt el egymással
egy délutánt egy olasz kisvárosban, Toscanában. Az férfi originális mű és
másolat kapcsolatáról írt könyvét népszerűsíti, a nő eredeti műtárgyakat és
másolatokat árul kis boltjában.
Egy férfi és egy nő. Beszélgetnek, játszanak, kávéznak,
ebédelnek, utaznak...
Közben kialakul a játék. ( Vagy ez így lehetne a valóság is?) Gondolkodhatunk
ezen. A játékban sok a kimondott vágy, igazság, vagy csak képzelet minden.
( A kávézóban egy olasz tulajdonosnő házaspárnak nézi őket, a nő nem
javítja ki a tévedést, és ezáltal szerepek kelnek életre. Idegenek-e ők, akik egy
15 éve házas párt alakítanak a kapcsolat minden szép emlékével és a fájdalmas
elidegenedés átélésével? Vagy valójában 15 éve házasok, és éppen idegenekként
való találkozásuk lesz a játék?
James Miller könyve a jó másolat egyenrangúságát
hirdeti az eredetivel szemben. Ahogyan egy hiteles másolat sem nyújt kevesebb
esztétikai élményt, mint az eredeti. Lassan a néző sem tud különbséget tenni a
fikció hazugsága és a fikció igazsága között. )
Az autóban zajló, zárt térben egymás
felé irányítja két ember érdeklődését. A néző átérzi a két idegen tapogatózó
ismerkedését, a későbbi „házaspár” életszagú vitáit. Érdeklődésünk nem lankad a
pár iránt. Hiába elevenítik fel előttünk
hitelesen közös élményeiket, kezdeti viselkedésükre gondolva nem tudunk
meggyőződni összetartozásukról. Hiába
látjuk és tudjuk, hogy a két ember először találkozik egymással, mégis, úgy
tűnik, egymás legmélyebb titkait is ismerik, valaha összetartoztak.
Még a film utolsó jelenete sem ad választ a bennünk felmerült kérdésekre.
A férfinak csak az
arcát látni, a nő csábosan fekszik az ágyon. A háttérben az ablakon kívül a
toszkán háztetők. Harang kondul, lehet mérni az időt, mert tudjuk: a férfinak
este kilenckor indul a vonata. Talán most dől majd el, amit a történet nyitva hagy,
ott maradnak-e a szállodai szobában, vagy útra kelnek, és talán soha többé nem
látják egymást.
William
Shimell, aki egyébként operaénekes is, tartózkodó, könnyű zakójában is elegáns, egocentrikus férfit játszik, akit szórakozottság s némi könnyedség is
jellemez. Jó alakítás.
Juliette Binoche
kitűnő színésznő: tud szép és csúnya is lenni. Természetességével és
vibráló játékával elvarázsolja a nézőt. Nem véletlenül kapta a
Hiteles másolatban nyújtott alakításáért a Cannes-i filmfesztivál legjobb női
alakításáért járó díját.
A film atmoszférája, a hangulatok , a játékok és a játékok szülte helyzetek, egyre jobban lebilincselik a nézőt. Nekem tetszett. Jó játék volt.
