Dsida Jenő
Pünkösdi várakozás
Kész a világ,
Feszült ünnepi várás
Tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha
Sóhajt az Isten Lelke.
Kimérve minden pálya
Megtöltve minden lélek-lámpa,
Ahol csak úr a lét...
De jaj, sötét van,
Mélységes, iszonyú sötét!
A zordon tömeg-árnyék
Némán zokogva kering útjain,
S csak egyet tud és egyet érez...
Most váratlanul vágyón megvonaglik
És felzúg Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, színt adj nekünk,
Mert epedünk!
Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy alkotónk, oh mondd ki szent igédet
Legyen világosság!...
És ismétlik mindig erősebben
A felviharzott étheren keresztül
És felharsan az egek harsonája
S a végtelennek zsolozsmája zendül
Zsibongva, zsongva...
És nagy szavát az Úr - kimondja!
Pilinszky János
Pünkösd egy új templom falai között
Szép ünnep volt
Pünkösdvasárnap a Vecsés-Andrássy-telep híveinek. A templom építkezése 1949–56
között szünetelt s csak a hívek rendkívüli áldozata tette lehetővé, hogy a
falak fölépüljenek, s a templom tető alá kerüljön. Végeérhetetlenül lehetne
sorolnunk e nagyszerű áldozatosság példáit, de elég talán csak egyet
említenünk. Az egyik hívő felajánlásának hiányzó összegét a Vöröskeresztnek
nyújtott véradás díjából pótolta. Tette jelképes erővel világítja meg a telep
valamennyi adományozójának templomépítő hitét. Az ünnepélyes szentmisét
Várkonyi Imre prépost, az Actio Catholica országos igazgatója mutatta be nagy
papi segédlettel. Mise közben ő mondotta a szentbeszédet is. Az ünnepélyes
szentmisén a segédkezők között jelen volt dr. Radó Polikárp akadémiai tanár is.
A fényes asszisztencia kíséretében érkező főpapot a templom kapujában
virágcsokros kislányok és a vecsési egyházközség világi elnöke köszöntötte. Az
üdvözlések elhangzása után a celebráns a hatalmas templomhajót zsúfolásig
megtöltő hívek sorfala közt vonult az oltárhoz és kezdetét vette az ünnepélyes
szentmise.
Az országos igazgató
szentbeszédében azt emelte ki, hogy a Szentlélek Úristen eljövetele vihar és
tűz. Vihar, amely elseper minden értéktelent, minden kétséget, minden
sötétséget az emberből, s amely világosságot gyújt az emberi lélekben. Felnyitja
az emberi szemet, hogy ne csak alkotni tudjon, hanem valóban boldog legyen és
az Isten útján tudjon járni. Szent Pál a galatabeliekhez írt levelében leírja,
hogy az emberi lélek a Szentlélek vihara és tüze nélkül csak mire képes. Azt
mondja az apostol: „Lélek szerint éljetek, akkor nem fogjátok teljesíteni a
test kívánságait. A test a lélek ellen tusakodik, a lélek pedig a test ellen…”
Tűz a Szentlélek
Isten eljövetele. Az isteni szeretet az ember lelkét feltüzesíti, hogy ne csak
szájjal, de tettekkel is szeresse az Istent. Erre kell a Szentlélek tüze és ezt
kapták az apostolok Pünkösd ünnepén. Azóta jár körül és tüzesíti a mi lelkünket
is a nagy parancsban: a felebaráti szeretetben.
A vecsési templom
valóban a vecsésieké, s minden téglája valóságosan őrzi az építők keze nyomát.
Falai még csupaszon állnak, de már ezeket a csupasz falakat is a szeretet, az
odaadás láthatatlan, megható freskói népesítik be. És nem zavaró a sarokban
álló hatalmas vaskályha, sem a burkolat nélküli mennyezet. Aki itt térdepelhet,
nem azt látja, hogy félig kész templomban van, hanem valamiképp az alkotó
szeretet műhelyében érzi magát.
Az új vecsési
templomot a hit és a szeretet emelte s ennek a hitnek és szeretetnek a
jelenléte a templomlátogató legszebb és legmaradandóbb élménye.
(Új Ember, 1959.
május 24.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése