Ahogy múlik az idő...

Albert Schweitzertől idézetek

 A fiatalság mércéje...

"A fiatalság mércéje nem az életkor,

hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő,

az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon.

Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről.

Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés,

akkor lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya,

reménytelenség: mind hosszú évek,

melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is.

Az ember - akár tizenhat éves, akár hatvanhat - csodára szomjazik,

elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és a dolgok szépségén:

nem fél a kockázattól: gyermeki kíváncsisággal várja:

mi lesz holnap: szabadon örül mindennek.

Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid.

Olyan fiatal, mint önbizalmad, olyan öreg, mint a félelmed.

Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed.

Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm,

a merészség, a nagyság - az ember, a Föld, a végtelenség hírnökeit.

Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz,

és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet."

" Mindegyikünknek meg kell barátkoznia a halál gondolatával, ha valóban jóvá akar válni. Nem szükséges naponta vagy óránként rágondolnunk. De valahányszor az élet útján olyan pontra jutunk, ahol a köröttünk levő világ elhomályosul, és előttünk a távolban világosan feltárul az út vége, ne hunyjuk be a szemünket. Álljunk meg egy pillanatra, nézzünk a távolba, aztán menjünk tovább. Ha ily módon gondolkodunk a halálról, megtanuljuk szeretni az életet. Ha megbarátkoztunk a halállal, minden hetet, minden napot ajándéknak tekintünk majd. Csak ha képesek vagyunk - lépésről lépésre - ilyennek elfogadni az életet, akkor válik számunkra igazán értékessé. "

" Vannak idők, amikor a saját fényünk kialszik, és egy másik embertől kapott szikra kell, hogy újra lángra kapjon. Mindannyiunknak jó okunk van rá, hogy mélységes hálával gondoljunk azokra, akik fellobbantották bennünk a lángot. "