Nagy Gáspár
Még napozik a hó
Visky Andrásnak és a nyári táborozóknak,
amikor elképzelem Lesiben a téli völgykatlant
Ének az erdei oltárkőnél
Délben dél után
még napozik a hó
de el nem olvad
szikráit szórja
Karácsony van
aztán este lesz
diszkréten holdas
fölöttünk tüntet
millió csillag
aztán meg reggel
és megint dél
délután este
megy mendegél
a Csillag
s áll a Hold mögé
hajnalig les' be
csak rongyos istállók
kalyibák faházak
ajtaján les be
Január elején
valószínűtlenül ép
és márványlik még
a hó - be szép is
a néma télbeszéd
ez a fehéren fehér
ónozott domborulat
Hajnalka
Hajnalka bíbor virága
sötétben ébred
világra
bársonyos sötét
bíbora
kinyílik mindig
hajnalra
szerelmet áhít
tölcsére
szerelmet kapnék
cserébe
szerelmet ásít
tölcsére
harmatot töltsél
mélyére
dicsérje harmat
záporát
éltem haló- és
hímporát
hajnalka éltem
hajnala
szívem szívedhez
hajlana
szerelmes szívű
hajnalka
vérem véredhez omlana
hajnali órán kápolnám
álomba aztán ápolnám
nappali álom halálos
közelebb visz a
halálhoz
gyönyört hírdető
virágom
tölcséres kelyhed
bezárom
szívem dobogná
színeid
egy nyáron át
októberig
bíborpiros és
égszinkék
virágot hozzád én
vinnék
képzeletemben nem
volt rég
ilyen felhőtlen
boldog ég!
Hallgassuk őket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése