Szép emlékek idézték fel bennem
Francis Caeco versét.
Carco Francis
À Éliane
Il pleut – c’est merveilleux. Je t’aime.
Nous resterons à la maison :
Rien ne nous plaît plus que nous-mêmes
Par ce temps d’arrière-saison.
Il pleut. Les taxis vont et viennent.
On voit rouler les autobus
Et les remorqueurs sur la Seine
Font un bruit... qu’on ne s’entend plus !
C’est merveilleux : il pleut. J’écoute
La pluie dont le crépitement
Heurte la vitre goutte à goutte...
Et tu me souris tendrement.
Je t’aime. Oh ! ce bruit d’eau qui pleure,
Qui sanglote comme un adieu.
Tu vas me quitter tout à l’heure :
On dirait qu’il pleut dans tes yeux.
Esik
Éliane-nak
Esik - de nagyszerű. Szeretlek.
Egész nap itthon kuksolunk:
Hisz nem tudunk mást kedvesebbnek
Így őszidőn, mint önmagunk.
Esik. Nézd, lenn a busz rohangál.
Amott tolongó taxisor.
Szavam sem értem már! A Szajnán
Tucatnyi vontató sipol.
De nagyszerű, esik. Hallom,
Az ablakon hogy toporog
A zápor száz aprócska talpon...
Milyen szelíd a mosolyod.
Szeretlek. Ó, a víz zúgása
Egy könnyes búcsú dallama.
Esik... s te is elhagysz nemsokára.
Mintha szemedből hullana.
Gergely Ágnes
fordítása
Eső
Éliane-nak
Esik: ez nagyszerű! Imádlak.
Itthon maradunk, ugyebár:
egymással törődünk mi már csak,
mikor ily késő őszre jár.
Esik. Lenn a sok taxi jön-megy,
autóbusz imbolyog tovább,
s a Szajna uszályai bőgnek,
alig értjük egymás szavát.
Ez nagyszerű: esik. Fülelve
lesem, ahogy az ablakon
pattog a zápor, csepp a cseppre.
S te rám mosolyogsz biztatón.
Imádlak. Ó, hogy sír e csendes
csobogás: akár egy agyő!
Mindjárt elmégy, és mintha, kedves,
szemedben esnék az eső.
Rónay György
fordítása
Francis Carco
(1886-1958) francia szerző, született
Nouméa-ban (Új-Kaledónia ).
Költő,
regényíró, drámaíró. A párizsi bohémvilág könnyed és szellemes poétája.
Valódi neve François Carcopino-Tusoli. A megszállás idején szép könyvet írt
Párizsról : Nostalgie de Paris (1942) címmel. Több regénye magyarul is
olvasható. Antikváriumban kaphatók, régi kiadásban.
Kattints rá!
Francis Carco , a
l'Homme traqué (Albin Michel) könyvéért a Francia Akadémia Grand Prix diját
kapta 1922-ben.
( Magyarul „ A hurok”
címmel jelent meg, Harsányi Zsolt fordította ).
