Hosszú, forró nyár...

 

Hosszú, forró, fülledt nyár!

Költők a nyárról, forróságról…

Nemes Nagy Ágnes

 Nyári rajz

 

Hogy mit láttam? Elmondhatom.

De legjobb, ha lerajzolom.

Megláthatod te is velem,

csak nézd, csak nézd a jobb kezem.

 

Ez itt a ház, ez itt a tó,

ez itt az út, felénk futó,

ez itt akác, ez itt levél,

ez itt a nap, ez itt a dél.

Ez borjú itt, lógó fülű,

hasát veri a nyári fű,

ez itt virág, ezer, ezer,

ez a sötét gyalogszeder,

ez itt a szél, a repülés,

az álmodás, az ébredés,

ez itt gyümölcs, ez itt madár,

ez itt az ég, ez itt a nyár.

 

Majd télen ezt előveszem,

ha hull a hó, nézegetem.

Nézegetem, ha hull a hó,

ez volt a ház, ez volt a tó.

 

 

Weöres Sándor

  Kánikula

 

Szikrázó

az égbolt,

aranyfüst a lég,

eltörpül

láng-űrben

a tarka vidék.

 

Olvadtan

a tarló

hullámzik, remeg,

domb fölött

utaznak

izzó gyöngyszemek.

 

Ragyogó

kékségen

sötét pihe-szál:

óriás

magányban

egy pacsirta száll.

 

 

Szabó Lőrinc

 Nyár

 

Nyár. Kert. Csönd. Dél.

Ég. Föld. Fák. Szél.

Méh döng. Gyík vár.

Pók ring. Légy száll.

Jó itt. Nincs más

csak a kis ház.

Kint csönd és fény.

Bent te meg én.

 

Babits Mihály

 Szerelmes vers

A szemedet, arcod mélységes, sötét szürketavát

homlokod havasa alatt, homlokod havát

elfeledtető fényes nyári szemed szédületét

szeretem és éneklem e szédület szeretetét.

 

Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli,

szédülsz, ha belevillansz; ki tudja, mivel van mélye teli?

Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei

fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni?

 

Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem,

csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,

csendesen - hallani nem lehet, talán látni sem:

az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!

 

Kosztolányi Dezső 

A nyár

A nyár az én szerelmem, érte égek,

halálthozó csókjára szomjazom,

erdőket áldozok szilaj tüzének,

bár ajkam is hervadna el azon.

 

Görnyedve várom télen a szobámba,

a tűz körül álmodva csüggeteg,

lángóceánját képzeletbe látva,

mely semmivé hamvasztja a telet.

 

S ha lángszerelme sápadt őszbe vénül,

s zöld pártadísze hullong a fejérül,

virrasztom árva, bús menyasszonyom.

 

Zokogva már hülő keblére fekszem,

s elsírva ottan legnagyobb szerelmem,

sápadt, aszú haját megcsókolom...

 

Vízparton, vagy akár otthon, akár háttérzeneként,  hallgasd ezt a megnyugtató zenét!