Csoóri Sándortól
olvastam
Európai nyár
Fény,
fény,
napok óta.
Tomboló nyár amerre
járok.
Égő szalmakazlak
emléke a szememben,
pokoltűzön piruló
Róma,
lángvörös pápák,
tikkadt
szobor-királyok.
Európa: földre
lehajló napraforgó,
körberöpüli sárgán
egy darázs,
gótikus csipkék
torlódnak meg a láthatáron,
háborús sebeket
összerántó timsó
dombjai:
föl-fölszikrázó, kristályos gyász
maradéka a vetkőztető
városok fölött.
Kemence- száj lehel
rám
Nyugat felől,
beton- száj Kelet
felől. Villámló
drótok sütnek,
dísztárcsák,
tükrök,
áthevült küllők
s belülről is mintha
csontba ágyazott
platina-eszmék
égetnének:
fulladok, menekülök
föl, észak felé,
Finnország
árnyas zugaiba,
hol víz énekel a
vízben
magára hagyva
hosszan,
erdő áll erdő mögött,
a Nap mögött ott áll
a Hold
s a Hold mögül
hangos
szívdobogásomat
hallják a vadak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése