Két idézet és egy szép Szabó Lőrinc vers....

Minden nap megszűnik valami,

 amiért az ember szomorkodik,

de mindig születik valami,

amiért érdemes élni, küzdeni.

( Hérakleitosz )

Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek.

 Csupán tiszta szív és sok, sok szeretet.

( Pázmány Péter )

Káprázat

          

Először a szem csókol, aztán a kezem,

mint tenger ömölsz el érzékeimen,

mint tenger ömöllek én is körül,

aztán part s tenger összevegyül,

              

s együtt, egymás partján heverünk; –

vagy nyári réten ringat gyönyörünk,

s mi vagyunk a virág, az illat, a nap

s a lepkék bennünk párzanak; –

                 

vagy a felhők vagyunk ott az égen: igen,

azok is oly tengerszerüen

lüktetnek és hullámzanak,

egymáson átáramlanak; –

          

vagy mit tudom én! – – Részeg vagyok,

húnyt szemmel apadok, áradok,

és ahogy a csókodba veszek,

a mindenséggel keveredek,

                   

s a mondhatatlant mondanám,

de összevissza dadog a szám,

hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz,

s szikrát vet a test és fellobban a perc –

                

óh, gyúló lánghalál! – Elégtek, szavak? –

Villámok vad deltája szakad

lelkünkbe, s mi eltününk, mint a fény,

érzékeink káprázó tengerén.

( Szabó Lőrinc )