József Attila
NYÁR
Aranyos lapály, gólyahír,
áramló könnyűségű rét.
Ezüst derűvel ráz a nyír
egy szellőcskét és leng az ég.
Jön a darázs, jön, megszagol,
dörmög s a vadrózsára száll.
A mérges rózsa meghajol -
vörös, de karcsú még a nyár.
Ám egyre több lágy buggyanás.
Vérbő eper a homokon,
bóbiskol, zizzen a kalász.
Vihar gubbaszt a lombokon.
Ily gyorsan betelik nyaram.
Ördögszekéren hord a szél -
csattan a menny és megvillan
kék, tünde fénnyel fönn a tél.
Márai Sándor
A csillagok
Ezen a nyáron először láttam közelről a csillagokat.
Éjjel a kert fölött, hirtelen felragyogtak, mind a többezer millió,
milliárd és billió, az összes tejutak és ködfoltok, s a meghittek és
népiesek is, a Fiastyúk, a medve, s a Göncöl szekere. A sarkcsillag
ökölnyi volt ez éjjel, s villogott, oly értelmes fénnyel, mint egy
világítótorony csóvája. Már meteorok estek. A világegyetem ismerős volt,
barátságos. Minden a helyén állott, az összes csoportok és
csillagképzetek, végzetes ismerősséggel és hagyományosan.
A csillag, amely alatt születtünk és halunk , nem változik.
Milyen szerény a lélek, mely úgy nézi a nyári eget, mint egy menetrend
esélyeivel telített pályát! Nem utazni sehová, csak élni, a végtelenben,
a csillagok alatt, lélegezni, s meghalni a világűrben a csillagok alatt,
csukott szemekkel, melyek csillogni kezdenek, ha a csillagok fénye ráesik.
(Négy évszak c. könyvéből )
Részlet a Naplegenda c. előadásból ( nyarat idéző hangulat )
És egy "örökzöld" szám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése