Katona József Színház
Egy májusi hétköznapi színházi
előadás remek színészi alakításokkal, furcsa egymásba nem igazán kapaszkodó két felvonással. De azt hiszem, mégis fontos előadás.
Telt ház, a közönség időnként
kacag, kuncog, vagy fagyosan, esetleg értetlenül hallgat. De az előadás végére,
mintha mindenki értené mit is látott. Vastaps, sokszoros visszahívása a színészeknek.
Megérdemelten. Szinte mindegyik színész
kitűnő a ráosztott szerepében.
Tersánszky Józsi Jenő Cigányok c.
művét Grecsó Krisztián írta tovább.
Az első felvonás egyfajta, a XX. század húszas éveiben játszódó
un. korabeli cigány idill számomra. Falusi kocsma, zenész cigányok, kisvárosi
jól kereső cigányprímás, féltékenység, különösebben nem kirívó kapcsolat a
cigány és nem cigány falusi vagy
kisvárosi emberek között. Mintha mindenki tudná, hogy éppen hol a helye.
Konfliktust igazából a szerelmi vonal okoz. Én így láttam. Aztán sokkosan
ható füstbomba, vagy molotovkoktél okozta robbanás zárja le a tiszta
fehér háttér előtt játszott első
felvonást. Vegyes érzésekkel vettem a második felvonást, ami egy egészen más korszakba
váltott át. A fehér háttér maradt ugyan,
de mindenütt fekete csurgó máz, jelezve
talán a fájdalmat, a kilátástalanságot, a sötét kort, amiben ezek az
emberek élnek. A szereplők ugyanazok, csak éppen egy másik világban, a huszonegyedik században
vagyunk. A mai magyar társadalomban vagyunk. Egy cigány gyilkosság után. Felkerül
itt a palettára a cigány-magyar együttélés bonyodalma, itt már láthatóan
megnyílik az olló. Az elmaradottság, a cigányok hagyományaikhoz való
ragaszkodása, a szakszerűtlenül dolgozó tűzoltók , bamba rendőrök, a
megélhetési roma képviselő, a budai újságírónő, a munkájába belefásult részeges
orvos, és a tisztességesnek maradni látszatát keltő,
indulatos nyomozó vezető , aki teljesen kilátástalannak látja az egész
nyomozást. A halottsirató cigányok, a cigány
család tagjai vonulnak fel, a
vallatáskor elmondják saját véleményüket, ahogyan ők látják helyzetüket. És végül az anya, a meggyilkolt
cigányprímás felesége , Szirtes Ági záró monológjával mond súlyos szavakat.
Máté Gábor rendező egyszerre hat szívre és észre, humorral és
tragédiával.
Hazafelé jövet mégis azon gondolkodtam volt-e
értelme ennek a két teljesen különböző egymásba kapaszkodni nem tudó félidőnek.
Meseszerű világ és tényszerű, zavaros világ. Kemény és kritikus mondatok. Igaz,
hogy megoldást nem talál a darab, nem mond a darab, de feltárta a sebeket, a
tényeket. Súlyos tények, súlyos problémák. Megoldhatatlannak látszó ellentétek, életformák...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése