A Duna TV műsorra tűzte az alábbi filmjét. Csak! Furcsának
találom, hogy úgy kezelik a filmet, mint egy rossz sorozatot. Tehát nem értem, hogy a műsorszerkesztés
miért nem egyszerre vetítette le ezt a remek alkotást. Ugyanis a történet
megszakadt. És a második részt majd egy hét múlva láthatja az, aki Bergman
rajongó, vagy éppen most ismerkedik a nagy filmrendező egyik munkájával.
Bergman világa különös. Mindig is szerettem a filmjeit. Aki
egy kicsit is igényes, az biztosan megismerkedik a filmjeivel. ( Talán az egyik
legnépszerűbb filmje lehet sokaknak: A
jelenetek egy házasságból. )
A Fanny és Alexander (Fanny och Alexander) Ingmar Bergman
1982-ben bemutatott filmdrámája.
Most, hogy ismét
láttam éppolyan hatással volt rám, mint annak idején, amikor először vetítették Magyarországon a mozikban.
A Fanny és Alexander önéletrajzi fogantatású családtörténet. Persze valahogy úgy, hogy mindenki
valóságosnak tűnik, de ugyanakkor mesebeli.
A század első évtizedében vagyunk. A történet egy, a
többitől semmiben sem különböző svéd kisváros. A nagy család 1907-ben összegyűlik, hogy együtt ünnepeljék a
karácsonyt. A cselekmény középpontjában a két gyermek, Fanny és Alexander áll:
az ő szemükkel látjuk kibontakozni a bonyodalmat, amely apjuk halála után
kezdődik. A két gyermek 1907 karácsonya
után elveszti édesapját, aki egy jómódú, szabadelvű és szabad életvitelű
színészdinasztia tagja volt. Anyjuk, a gyászév letelte után férjhez megy egy
lutheránus püspökhöz. A nő érzelmei elfedik mennyire rideg és embertelen a férfi
világa. A gyönyörökkel teli életnek vége. Alexander élénk fantáziájában
összekeveredik álom és valóság: megmérkőzik a püspökkel, de emlékétől nem
szabadulhat. Szövevényes családi történet.
A Fanny és Alexander 1984-ben négy Oscar-díjat kapott:
Kitüntették a legjobb díszletért és jelmezért, ez lett a
legjobb idegen nyelvű film, valamint Bergman állandó operatőre, Sven Nykvist is
átvehette a szobrocskát. A mestert pedig két kategóriában jelölték Oscar -
díjra: mint a legjobb rendezőt és legjobb forgatókönyvírót. A film mindezeken
túl nyert César és Golden Globes – díjat, a Velencei Filmfesztiválon pedig
FIPRESCI – díjjal tüntették ki.
„Ingmar Bergman (Uppsala, 1918. július 14. – Fårö, 2007.
július 30.) svéd filmrendező, a modern filmművészet egyik legnagyobb hatású
egyénisége volt. Filmes munkái mellett is folyamatosan rendezett vidéki
színházakban. „A színház olyan, mint egy megértő feleség – míg a film jelenti a
nagy kalandot, a pazarló és nagy igényekkel fellépő szeretőt.” Sok filmjében
azonos színészekkel dolgozott. Woody Allen szerint Bergman „Valószínűleg a
legnagyobb filmrendező a filmkamera feltalálása óta”.
Szakmai tökéletessége mellett filmjeinek problematikája,
morális tépelődő attitűdje teszi művészetét egyedülállóan jelentőssé. Kedvelt
témaválasztása a lélektani konfliktusok részletes ábrázolása. Munkája szakaszos
fejlődésen ment keresztül negyven éven át. Bergman igen termékeny alkotó,
filmjeiben vissza-visszatér bizonyos képi elemekhez, melyeket egyre pontosabban
kidolgoz. Gyakorló színház- és operarendezőként is maradandót alkotott. Állandó
operatőre a kétszeres Oscar-díjas Sven Nykvist volt. Egyik legközelebbi
munkatársa a magyar származású Katinka Faragó volt évtizedeken át.
Élete utolsó két évtizedére Bergman visszavonult a
filmezéstől, csak 2003-ban tért vissza egy tv-film erejéig a Sarabande-dal. A
nyolcvankilenc éves svéd rendező békében hunyt el otthonában a balti-tengeri
Farö szigeten 2007. július 30-án, egy napon Michelangelo Antonioni olasz filmrendezővel.
A halál közvetlen okát még nem állapították meg, tudatta a TT hírügynökséggel a
rendező lánya, Eva Bergman.” ( Wikipédia )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése