2012. május 17., csütörtök

Ingmar Bergman emlékére....



Fanny és Alexander 



A Duna TV műsorra tűzte az alábbi filmjét. Csak! Furcsának találom, hogy úgy kezelik a filmet, mint egy rossz sorozatot.  Tehát nem értem, hogy a műsorszerkesztés miért nem egyszerre vetítette le ezt a remek alkotást. Ugyanis a történet megszakadt. És a második részt majd egy hét múlva láthatja az, aki Bergman rajongó, vagy éppen most ismerkedik a nagy filmrendező egyik munkájával. 

Bergman világa különös. Mindig is szerettem a filmjeit. Aki egy kicsit is igényes, az biztosan megismerkedik a filmjeivel. ( Talán az egyik legnépszerűbb filmje lehet sokaknak:  A jelenetek egy házasságból. )

A Fanny és Alexander (Fanny och Alexander) Ingmar Bergman 1982-ben bemutatott filmdrámája. 
 Most, hogy ismét láttam éppolyan hatással volt rám, mint annak idején, amikor először vetítették Magyarországon a mozikban.

A Fanny és Alexander  önéletrajzi fogantatású családtörténet.  Persze valahogy úgy, hogy mindenki valóságosnak tűnik, de ugyanakkor mesebeli.
A század első évtizedében vagyunk. A történet egy, a többitől semmiben sem különböző svéd kisváros. A nagy család 1907-ben  összegyűlik, hogy együtt ünnepeljék a karácsonyt. A cselekmény középpontjában a két gyermek, Fanny és Alexander áll: az ő szemükkel látjuk kibontakozni a bonyodalmat, amely apjuk halála után kezdődik. A két  gyermek 1907 karácsonya után elveszti édesapját, aki egy jómódú, szabadelvű és szabad életvitelű színészdinasztia tagja volt. Anyjuk, a gyászév letelte után férjhez megy egy lutheránus püspökhöz. A nő érzelmei elfedik mennyire rideg és embertelen a férfi világa. A gyönyörökkel teli életnek vége. Alexander élénk fantáziájában összekeveredik álom és valóság: megmérkőzik a püspökkel, de emlékétől nem szabadulhat. Szövevényes családi történet.



                                                    Jelenet a filmből



A Fanny és Alexander 1984-ben négy Oscar-díjat kapott:

Kitüntették a legjobb díszletért és jelmezért, ez lett a legjobb idegen nyelvű film, valamint Bergman állandó operatőre, Sven Nykvist is átvehette a szobrocskát. A mestert pedig két kategóriában jelölték Oscar - díjra: mint a legjobb rendezőt és legjobb forgatókönyvírót. A film mindezeken túl nyert César és Golden Globes – díjat, a Velencei Filmfesztiválon pedig FIPRESCI – díjjal tüntették ki.


„Ingmar Bergman (Uppsala, 1918. július 14. – Fårö, 2007. július 30.) svéd filmrendező, a modern filmművészet egyik legnagyobb hatású egyénisége volt. Filmes munkái mellett is folyamatosan rendezett vidéki színházakban. „A színház olyan, mint egy megértő feleség – míg a film jelenti a nagy kalandot, a pazarló és nagy igényekkel fellépő szeretőt.” Sok filmjében azonos színészekkel dolgozott. Woody Allen szerint Bergman „Valószínűleg a legnagyobb filmrendező a filmkamera feltalálása óta”.

Szakmai tökéletessége mellett filmjeinek problematikája, morális tépelődő attitűdje teszi művészetét egyedülállóan jelentőssé. Kedvelt témaválasztása a lélektani konfliktusok részletes ábrázolása. Munkája szakaszos fejlődésen ment keresztül negyven éven át. Bergman igen termékeny alkotó, filmjeiben vissza-visszatér bizonyos képi elemekhez, melyeket egyre pontosabban kidolgoz. Gyakorló színház- és operarendezőként is maradandót alkotott. Állandó operatőre a kétszeres Oscar-díjas Sven Nykvist volt. Egyik legközelebbi munkatársa a magyar származású Katinka Faragó volt évtizedeken át.

Élete utolsó két évtizedére Bergman visszavonult a filmezéstől, csak 2003-ban tért vissza egy tv-film erejéig a Sarabande-dal. A nyolcvankilenc éves svéd rendező békében hunyt el otthonában a balti-tengeri Farö szigeten 2007. július 30-án, egy napon Michelangelo Antonioni olasz filmrendezővel. A halál közvetlen okát még nem állapították meg, tudatta a TT hírügynökséggel a rendező lánya, Eva Bergman.” ( Wikipédia )



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése