Soha ne
légy szomorú....
Soha
ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.
/ Ernest Hemingway /
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.
/ Ernest Hemingway /
„Talán
semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan
letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi
lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon
boldogok legyünk.”
/Ernest Hemingway/
„Ránk, emberekre nagyon jellemző, hogy amíg a
dolgok függőben vannak, és van még esélyünk rá, hogy tovább és egyre tovább
húzzuk, mindig reménykedünk, hogy a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a
jót, és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy ott legyünk boldogok, ahol éppen
vagyunk. De mihelyt megállapodunk, és azt hisszük, hogy most aztán biztos a
siker, ott állunk egy téglafal előtt. Nem fordul felénk a szerencse, sőt
meglehetős feszültséget okozva várat magára. És ilyenkor sajnálkozva gondolunk
vissza az elmúlt időkre, amikor még elszökhettünk, és valahol a láthatáron
lebegő felhők között eltűnhettünk. Így ígérünk magunknak mindig újabb
országokat, újabb esélyeket, csodálatos dolgokat, és kergetjük egyre tovább az
álmokat, és közben provizórikus életet élünk.”
/ Carl Gustav Jung /
