Remenyik Zsigmond Falunap volt Dormándon, ahol az író halálának 50.évfordulója alkalmából megemlékezést tartottak a Központi Emlékparkban.
dormandi tájház
Dormándon található a Remenyik Zsigmond Múzeum.
A személyes tárgyaiból, valamint kiadott műveiből összeállított kiállítás ad betekintést életébe, dél-amerikai utazásaiba.
Remenyik Zsigmond (Dormánd, 1900. július 19. – Budapest,
1962. december 30.)
Vidéki nemesi családból származott. A nagyváradi jogakadémián
tanult. Abbahagyva jogi tanulmányait 1920-ban Dél-Amerikába ment, ahol 6 évet
töltött. Megtanult spanyolul, és az első chilei avantgárd csoport vezetője
volt. 1922-1923 között két spanyol nyelvű kötete jelent meg. 1926-ban Kassák Lajossal
találkozott Bécsben. Hazatérése után kapcsolódott be az irodalmi életbe. Első
írásait A Hét, a Ma és a Nyugat közölte. 1932-ben adta ki az Apocalipsis Humana
sorozatban első regényét. A Szép Szónak mindvégig munkatársa, majd egyik
szerkesztője volt. 1939-ben anyagi nyomorúsága miatt kivándorolt az Amerikai
Egyesült Államokba, de 1941-ben hazatért. 1945 után írta az Apocalipsis Humana
regénysorozat nagy részét; ezekben a század első negyede széthulló úri
társadalmának életét, a vidéki kúriák süllyedő világát ábrázolta éles
szatírával és erős kritikai hajlammal.(Wikipédia)
Remenyik Zsigmond hamvai Budapesten a Farkasréti temetőben
(610-161. templomi fülke).
"Kevés magyar írónak vagyunk annyira adósai, mint
Remenyik Zsigmondnak, akinek életművében máig is felejthetetlen értékek
rejlenek...
Remenyik Zsigmond a századdal volt egyidős, de kortársai
között aligha találunk az övéhez hasonló pályakezdést: eszmélésének csillagzatai
között a modern magyar irodalom újítói és a század eleji világirodalom úttörői
tűnnek fel...
Eszmei útkeresésével is messzi tájakat kalandozott be! Ifjú
korának az első világháború és a forradalmak voltak nagy élményei. Lázadónak
indult, aki nemcsak az őt felnevelő feudális kisvárosi kultúrát vetette el, de
az avantgarde eszményeivel messiásként akarta megváltani a világot. Az
emberiség "ősvadonját" fedezte fel Dél-Amerika országaiban, ahol a
kaland kiváltotta bűntudat lett nagy élményévé...
A második nagy háború roppantotta össze benne a hitet, és
járatta meg vele az "egzisztencialista" gyötrődés útjait a negyvenes
években. Élete végéig megmaradt magányos írónak és ebben a magányban
"szenvedte ki" időn és téren túlemelkedő optimizmusát. Nemcsak az ő
hibája, hogy egyedül maradt: jó szándékait nem értették meg, művészetének
értékeit nem becsülték. Utolsó éveiben az igazságot tevő hivatalos elismerés is
vigasztalhatta, de akkor már búcsúzott a világtól...
Egész élete egy nagy kaland volt a huszadik század eszméivel
s magára vállalt felelősséggel. Kevesen élték át ilyen lázzal, majd lecsendesült
higgadtsággal századunk nagy válságait és változóeszményeit. Győzte a harcot,
amíg lelki ereje és egészsége engedték. Tiszta embersége és értelemkereső
szenvedélye teszik holta után is kortársunkká... Művészete - mint gyűjtőlencse
- magába fogadta a modern irodalom sugarait, hogy a maga többletével együtt
újra kibocsátva azokat, példát mutasson és felszabadítson."
( E. Nagy Sándor: Remenyik Zsigmond )
Gondolom, hogy sokan nem ismerik. Nos, az alábbi oldalon bővebben tájékozódhatnak róla.
( Természetesen a könyveit el kell olvasni ! )
Remenyik Zsigmond a könyvéről: Az 1936-ban publikált Bűntudat és a
Vígszínházban 1943-ban bemutatott Atyai ház után szinte
természetszerűleg és a trilógia befejező köteteként írtam 1951-ben az
itt következő Por és hamu című korrajzot és vallomásomat. Korrajzot és
vallomást — ismételem, mert mint ahogy látni fogják, ez a nagy
terjedelmű és széles mederben hömpölygő mű több (vagy kevesebb, de
mindenesetre más), mint egyszerű regény — célkitűzéseiben, igényeiben,
de főként művészi és írói szándékaiban igyekszik túllépni a
kizárólagosan mese és történés bonyodalmaira épített regény határait.
Ha semmi más nem bizonyítaná, csak a Vándorlások könyve,
akkor sem lehetne kétségünk, hogy Remenyik írónak is, gondolkodónak is a
legigazabbak közé tartozott, ez a nagyszerű, fordulatos, izgalmas pikareszk
regény a modern magyar regényírás remekei közé tartozik. "Jelen kötetemben
– írta Remenyik Zsigmond a regény első kiadásáról – igyekeztem visszatérni a
17., 18. és 19. század valaha oly kedvelt, de oktalanul elhanyagolt klasszikus
regénytípusához, amely elbeszélések közbeiktatását alkalmazta a regény
szélesebb, univerzálisabb keretein belül, ezáltal szinte módot keresve, hogy teljesebb
képet adjon a természetről, az emberi életről és a létező (akár a valóságban,
akár elképzelésünkben létező) világról. Szeretném, ha az olvasóra gyakorolt
hatásában ugyanezt az eredményt érné el a kötet, amit annak idején a valóság,
amelyből élményanyagomat merítettem, rám gyakorolt. Ha ezt eléri, érdemes volt
nemcsak papírra vetni, de át is élni a szenvedéseket, ha pedig nem, úgy
legjobban teszi az író (és ez valamennyiünkre vonatkozik), ha az emberiség
érdekében keres magának valami más, tisztesebb foglalkozást, korrektor marad,
szobafestő, hintáslegény vagy béltisztító, mert nem érdemli meg sem az
írástudó, sem a gondolkodó, sem az író nevet..."
Művei
Hetedik hónap
(1927)
Bolhacirkusz
(1932)
Apocalipsis Humana
(1932)
Mese habbal (1934)
Olivér és az
embervilág (1936)
Bűntudat (1937)
Vész és Kaland
(1940)
Pernabucoi éjszaka
(1941)
Atyai ház (1943)
Északi szél (1947)
Élők és holtak
(1948)
Por és hamu (1955)
Kard és kocka
(1955) ( film készült belőle)
Vándorlások könyve
(1956)
Ősök és utódok
(1957)
Az idegen (1963)
Pokoli disznótor
(dráma, 1978)
A képzelgő
lámpagyújtogató (fordítások spanyol nyelvű műveiből; Magvető, 1979.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése