Berecz András könyve, a Hazakísérlek, csak most került a kezembe. Gyergyó régi székely népzenéjét tartalmazza ( nagyon szép kiadás, jól szerkesztett könyv, szép képekkel, a dalok szövegével, lemezzel ). Ajánlom annak, aki szeretne elmélyülni a gyergyói, székely dalokban, zenében. Szeretne kicsit visszatérni a gyökerekhez.Fontos, hogy őrizzük néphagyományainkat, mégpedig ilyen míves módon.
De álljon itt magának a könyv szerkesztőjének, hangszerelőjének, előadójának ajánló szövege:
" A kiadvány hangzóanyaga Bartók Béla, Kodály Zoltán és Molnár
Antal 1907 és 1911 között gyergyói népzenegyűjtése alapján készült. Az itt élő
székelység ötfokú dalainak felfedezése fordulópont a magyar zenetörténetben. E
székely népdalok új utat, új hazát mutattak az erős idegen hatás alatt lévő
művészi zenénknek. Új és egyéni hangot, a sajátját találta meg benne. Ezért
nevezi Kodály ezt az egyébként igen régies „új hang”-ot a „magyarság el nem
vitatható csodaszarvasá”-nak, a „magyarság eredetével összefüggő
zenecsírá”-nak. Létezésében létünket is ünnepli: e „zenecsíra” „minden
vérképletnél ékesebb bizonyság, a magyarság még megvan”. A CD-n egy furulya
darabot, a „Gál Ferié”t Dsupin Pál gyűjtötte Gyergyóalfaluban, 1998-ban.
Szeretettel ajánlom az itt hallható énekes és hangszeres
dallamokat azok figyelmébe, akiket világhírű magyar zeneművek forrása, Gyergyó
– mára csak nyomaiban megmaradt – régi székely népzenéje érdekel.
A „Hazakísérlek” a régi Gyergyó fényképalbuma is egyben,
képeit a Magyar Néprajzi Múzeum Fotóarchívumából és a gyergyóremetei Nagy
József gyűjtéséből válogattam, Keresztes László fényképeivel kiegészítettem.
Lapozza örömmel, aki gyergyó régi életére, viseletére kíváncsi! A fényképeket
Csáki István csíkszeredai grafikusművész rajzai egészítik ki, melyek a gyergyói
székely „fúró-faragó furfang vidám remeklései”-t és a gyergyói Tászok tető
kővéseteit mutatják meg szép, tiszta egyszerűséggel.” – Berecz András
Egy nóta szövege a sok közül, és a kép mellette:
Nemzeti szín rózsa
Igyál, igyál, adj nekem es,
Szonnyan ne haljak meg én es!
Szerusz, szerusz, te jó barát,
Ki-ki tudja maga baját, csuhajja!
Én es tudom a magamét,
Más es tudja a magáét.
Én es tudom az enyimet,
El es igazgatom őket, csuhajja!
Haja, haja, meg ne hallja:
Szeretőmnek kondor haja.
Bár olyan kondor ne vóna,
Hogy a szem ne fogna rajta!
Bár olyan kondor ne vóna,
Hogy a szem ne fogna rajta, csuhajja!
Ne búsuljon, komámasszon,
Csak az Isten rozsot adjon!
Csak az Isten rozsot adjon!
Annak egy csepp levet adjon!
Megigyuk a rozsnak levit,
Dicsérjük a Jézus nevit, csuhajja!
* * *
Fakó lovam térdig áll a sárba,
A gazdája mulat a csárdába.
Mulass, gazdám, mulass utoljára,
Holnap visznek idegen országba!
Búja lehet annak a kis madárnak,
Akit ősszel kalickába zárnak,
Há annak a gyergyai legénnek,
Akit ősszel katonának visznek!
* * *
A diófa vereset virágzik,
Édes rózsám ölembe jácódik.
Jácódj, babám, úgyse jáccol sokáig,
Októbernek legelső napjáig!
Kalapomba nemzeti szín rózsa,
Hazajövök nyóc esztendő múlva,
Hazajövök, legénnek maradok,
Azt veszek el, akit én akarok.
Gyerünk, pajtás, vígan hazafelé,
A váradi nagy kaszárnya felé!
1890-esek ágya,
Üresen marad az nemsokára!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése