Blue Jasmine és Blue Moon ...

Blue Jasmine

           

film

rendező: Woody Allen

forgatókönyvíró: Woody Allen

operatőr: Javier Aguirresarobe

producer: Letty Aronson, Stephen Tenenbaum, Edward Walson

vágó: Alisa Lepselter

szereplő(k):

Cate Blanchett (Jasmine)

Alec Baldwin (Hal)

Sally Hawkins (Ginger)

Peter Sarsgaard (Dwight)

Michael Stuhlbarg (Dr. Flicker)

Alden Ehrenreich (Danny)

Louis C.K. (Al)

Bobby Cannavale (Chili)

Max Casella (Eddie)

Andrew Dice Clay (Augie)

Azt hiszem, ennek a filmnek alapja Tennessee Williams klasszikus darabja, A vágy villamosa.

Ezt formálta át W.A.  egy jelenlegi élethelyzetre. Az elegáns, gazdag Jasmine, miután hűtlen, bűnöző férje a börtönbe kerülve öngyilkos lesz, idegösszeroppanással küzd, nincs máshová mennie, mint a  San Franciscóban élő testvéréhez , az alsó középosztályban rekedt Gingerhez , hogy megpróbálja visszabillenteni a régi kerékvágásba kisiklott életét. Közben derül ki számunkra, hogy mi is történt a nővel, férjével, hogy is élte előző életét. Itt láthatjuk, hogy milyen fel nem oldható válságban élnek a nagyvilági, értelmiségi emberek. Velük szemben

állnak a San Franciscóban megismert egyszerűbb életmódot élő emberek , akik a maguk módján  megtalálják  a boldogságot.

Cate Blanchett  remek alakítása emeli magasba a filmet.

Cate Blanchett tökéletesen alakítja az idegösszeomlást átélő nő karakterét.  Minden mozdulata, rezdülése,  mimikája tökéletes! De  kisebb szerepekben igazán jó a testvért alakító Sally Hawkins is,  és remek karaktert hoz Andrew Dice Clay is.

A filmben többször elhangzik Jasmine szájából a Blue Moon ( a zene is hallható) örökzöld szám címe. Arra emlékszik, amikor ezt a számot még együtt hallgatták volt férjével. Talán azért is, mert akkor ismerte meg a férjét, amikor valahol ezt a számot játszották.

 Az utolsó jelenetben, amikor a padon ül és monologizál önmagának, vagy a világnak, akkor emlékeiben előugrik a Blue Moon zenéje, ami feltehetően férje iránti egykori érzéseit hozza elő.  Hozzáteszi, hogy még a szövegét is tudta valamikor, de ma már szinte semmire sem emlékszik belőle.

Ezek után kerestem rá a dal történetére.

Íme:

Blue Moon mai szövege: Blue moon/you saw me standing alone/without a dream in my heart/without a love of my own. – „Kék hold/láttál magányomban/álom nem volt a szívemben/nem talált rám a szerelem.”

Ella Fitzgerald Blue Moon

Blue Moon

You saw me standing alone

Without a dream in my heart

Without a love of my own

Blue Moon

You know just what I was there for

You heard me saying a prayer for

Someone I really could care for

And then there suddenly appeared before me

The only one my arms will hold

I heard somebody whisper please adore me

And when I looked to the Moon it turned to gold

Blue Moon

Now I'm no longer alone

Without a dream in my heart

Without a love of my own

And then there suddenly appeared before me

The only one my arms will ever hold

I heard somebody whisper please adore me

And when I looked the Moon had turned to gold

Blue moon

Now I'm no longer alone

Without a dream in my heart

Without a love of my own

Blue moon

Now I'm no longer alone

Without a dream in my heart

Without a love of my own

A Blue Moon egy örökzöld dal. 1934-ben írta Richard Rodgers és Lorenz Hart.

"A cím jelentése: 'kék hold'. A szöveg egy ismert angol kifejezésre utal: az „once in a blue moon” jelentése: nagyon ritkán. (A kék hold jelentheti az egy hónapon belül előforduló második vagy az egy évszakon belül előforduló negyedik teliholdat.) Az énekes arra utal, az, hogy szerencséje van és nem lesz többé magányos, olyan valószínűtlenül ritka, mint a kék hold. A kék egyben a szomorúság jelképe is (az angolban a 'blue' kéket és szomorút is jelent), és így arra is utal, az énekes szomorú, amíg nem talál rá a szerelem.

Richard Rodgerset és Lorenz Hartot a Metro-Goldwyn-Mayer 1933 májusában szerződtette le. Nemsokára megbízást kaptak a stúdiótól, hogy írjanak dalokat a Hollywood Party című filmhez, melyben a MGM leghíresebb színészei kaptak szerepet.

Rodgers később elmondta a dalról, hogy az egyik első változathoz azt képzelték el, hogy Jean Harlow fiatal lányként azért imádkozik, hogy filmsztár lehessen. (Oh Lord, if you're not busy up there,/I ask for help with a prayer/So please don't give me the air – „Ó, Uram, ha nem vagy túl elfoglalt odafenn/Egy imában kérem a segítségedet/Kérlek, ne fordíts hátat nekem.”) Még nem tudták, hogy fog illeni a filmbe, de a kiadatlan, soha fel nem vett dal szerzői jogát 1933. július 10-én bejegyeztették MGM Song #225 „Prayer (Oh Lord, make me a movie star)” címmel, 1933. június 14-ei dátummal.

Lorenz Hart új szöveget írt a dalhoz, hogy az 1934-ben bemutatandó Manhattan Melodrama főcímdala legyen. (Act One:/You gulp your coffee and run;/Into the subway you crowd./Don’t breathe, it isn’t allowed. – „Első felvonás:/Felhajtod a kávéd és rohansz/Felfurakodsz a metróra/Ne lélegezz, nem szabad.”) A dalt, mely ekkor az It's Just That Kind of Play címet is viselte, kivágták a filmből a bemutató előtt, és kiadatlan dalként jegyeztették be a szerzői jogait 1934. március 30-án. A stúdió ékszakai szórakozóhely témájú dalt kért, és Rodgersnekmég mindig tetszett a dallam, ezért Hart újabb szöveget írt hozzá, és átnevezte a dalt The Bad in Every Man címre. (Oh, Lord …/I could be good to a lover,/But then I always discover/The bad in ev’ry man. – „Ó, Uram/Jó tudnék lenni egy szeretőhöz/De aztán mindig felfedezem/Minden férfiban a rosszat.”)A dalt a feketének maszkírozott Shirley Ross énekelte, és a kottája is megjelent, de nem lett sláger.

A filmbemutató után Jack Robbins, az MGM kiadóvállalatának vezetője úgy döntött, a dal elég jó ahhoz, hogy megjelenjen kereskedelmi forgalomban, de romantikusabb szövegre és figyelemfelkeltő címre van szüksége. Hart eleinte vonakodott attól, hogy még egy, negyedik szöveget is írjon, végül azonban beleegyezett. Így született meg a Blue Moon mai szövege: Blue moon/you saw me standing alone/without a dream in my heart/without a love of my own. – „Kék hold/láttál magányomban/álom nem volt a szívemben/nem talált rám a szerelem.” A dalnak eleinte volt még egy versszaka, ami a köztudatban élő első versszak előtt állt. Eric Clapton és Rod Stewart is felhasználta ezt a versszakot, amikor feldolgozta a dalt.

Robbins engedélyezte, hogy a Hollywood Hotel rádióprogram főcímdalaként használja a dalt. 1935. január 15-én Connee Boswell felénekelte a Brunswick Recordsnál. A MGM-nek ezután még legalábbhét filmjében felcsendült a dal, közte a Marx fivérek At the Circus és Viva Las Vegas című filmjeiben. A dal a Grease musical filmváltozatában, a táncverseny jelenet végén is hallható.

A dal első rock and roll-változatát Elvis Presley készítette el, de a legnagyobb port a The Marcels doo-wop-együttes változata kavarta. Ez a feldolgozás három hétig vezette a Billboard Pop slágerlistát és listavezető lett az R&B-slágerlistán is. Egymillió példányban kelt el, és felkerült a The Rock and Roll Hall of Fame 500 dal, ami alakította a rock and rollt listájára.

   ( Wikipédia )