Kizökkent világ- film...

Koyaanisqatsi - Kizökkent világ

           

amerikai filmesszé, 87 perc, 1983

rendező: Godfrey Reggio

forgatókönyvíró: Ron Fricke, Michael Hoenig, Godfrey Reggio, Alton Walpole

operatőr: Ron Fricke

zene: Philip Glass

vágó: Ron Fricke, Alton Walpole

Különleges dokumentumfilm.

Már harminc éve készült és még mindig aktuális.

 Nem is tudom miért nem néztem meg ezt a filmet eddig. Tegnap az MGM TV adó jóvoltából akadtam rá. Hát ott ragadtam. Lenyűgöző filmköltemény, vagy inkább filmszimfónia. Kép és zene teljes egészében összeforr. Egyetlen szót hallunk - énekelve - Koyaanisqatsi- ami az indián hopi nyelven „ egyensúlyából kibillent világ” - ot jelent.

Egy zenére komponált vízióáradatot láthatunk:

Vonuló, hömpölygő felhők, monumentális , furcsa  kőhegyek, sivatag homokbarázdái, óceánok, erdők érintetlen szépsége tárul elénk a film elején. Majd szinte kontrasztként szembesülünk a technika csodáival ( pl. autók,  repülők, autópályák, hatalmas felhőkarcolók, automata gépek sora).

Szembe nézünk a csillogó, villogó nagyvárosok nyüzsgő mindennapjaival.

Szinte hátborzongató az embertömegek rohanása, hömpölygése, tülekedése. Az ember kiszolgáltatottságára, a pusztulás veszélyére figyelmeztetnek egyes képsorok. A nagyüzemek gépsorai mellett ülő emberek monoton munkája, a játéktermekben lévők gépemberkénti, gondolkodás nélküli kézmozgása,és még sorolhatnám a kor emberéről felvillanó különböző közeli portrékat is, mindegyik szól valamiről...

Nem teszem. Nem tudom, hol lehet megnézni még ezt a filmet, de aki teheti  szánjon rá időt!

 A film  gondolkodásra késztet. Láthatjuk a világ hétköznapi csodáit, de a filmet nézve megérthetjük, hogy milyen veszélyek fenyegetik  világunkat, a földet. 

És most 2013-ban ezt az elidegenedést  még jobban érezhetjük.

„A Koyaanisqatsi - Kizökkent világ (eredeti címe: Koyaanisqatsi) Godfrey Reggio kultikussá lett Qatsi-trilógiájának első, és egyben legismertebb darabja, amelynek zenéjét Philip Glass, képeit a Baraka rendezőjeként is ismert Ron Fricke alkotta. A narrációt nélkülöző vizuális költemény szótlanságát így magyarázta Reggio: "nem a nyelv szeretetének hiánya az oka, hogy ezekben a filmekben nincsenek szavak. Ez azért van, mert álláspontom szerint a nyelv lealacsonyodott állapotban van. Már nem képes leírni a világot, amelyben élünk." 

( Wikipédia )