Boldogság , szomorúság...

BOLDOGSÁG

A férfi

Szeretem ernyős szemedet,

etető puha kezedet,

mellém simuló testedet,

csókolnám minden részedet.

Ha minket földbe letesznek,

Ott is majd téged szeretlek,

őszi záporral mosdatlak,

vadszőlő-lombbal csókollak.

A nő

Hidd el, ha egyszer meghalunk,

föl a felhőbe suhanunk.

Vének leszünk és ráncosak,

de szívünkben virágosak.

Nagy felhő-hintánk csupa láng,

alattunk sürög a világ,

gurul a labda, sül a fánk,

mosolyog hetven unokánk.

( Weöres Sándor )

   

A.Jevgenyij Jevtusenko

A harmadik emlékezet


Biztos veled is megesett;
A szomorúság úgy csap állon,
Hogy a fény-kárpít szétreped
S az élet értelmetlen álom.

Sötét a szív, halál-hideg
S hogy önmagunkat fölvidítsuk,
Mint irgalmas nővérek
Emlékeinket odahívjuk.

De néha oly nagy a sötét,
Olyan nehéz az összeomlás,
Hogy a szíve is , de az ész
Emlékezete is csalódás.

Köd borítja el a szemet,
A szót is mintha sírlap fedné,
S a harmadik emlékezet
Ilyenkor ébred föl: a testé.

Emlékezzen ébren a láb
Az út porának melegére
S a fűre, hol gyógyírt talált
A talpad pőresége.

Emlékezzen a gondos arc
A hűvös, érdes kutyanyelvre,
Mely a verekedő suhanc
Bőrét jólesően enyhítette.

Emlékezzen a homlokod
Az áldásra, a pillanatra,
Midön anyád csókolgatott,
Gyöngédségével elárasztva.

Emlékezzen kéjjel a hát,
Milyen a föld becézése
A tűzhányó-mélyén át,
Ha fekszel és bámulsz az égre.

Emlékezzen szájra a száj:
Fénylő homályra, jeges tüzre.
S titkainkra: fölötte száll
Hó- és narancs-illat sürűje...

Emlékezzen mind a tíz ujj
A tűlevelekre, a rozsra,
Esőre, ahogy este hull
És kisverébre s ijedt lóra.

És kérleled az életet:
Az életet megvetni vétek,
S így a testi emlékezés
Minden emlékezést fölébreszt.

És kérleled az életet:
Megvádoltalak, most bocsáss meg!
Vak elkeseredésemet
Mint bűnösnek bocsásd meg.

S ha némelykor fizetni kell
Ezért a gyönyörű világért,
Az ár bármilyen nagy legyen,
Én megfizetem, amit rám mért.

De még a sorscsapások is,
Balszerencse és veszteségek,
Ha átsütnek szépségeid-
Olyan nagy ár-e érted, élet?

/Tornai József fordítása/

Szeretnéd tudni, mit tartanak az emberek a boldogságról?

 - Azt, hogy a szépség pillanata örök időkig tart.

És miért mennek el a boldogságuk mellett, miközben mindannyian boldog életre vágynak?

 - Mert legtöbbször a boldogságot próbálják magukhoz csalogatni, s nem ők emelkednek fel a boldog pillanatokhoz.

                      

                      ( Hioszi Tatiosz )