Két kedvenc költőmtől egy-egy vers
- kicsit megkésve -
a Költészet Napja alkalmából
Ady Endre
MEG AKARLAK TARTANI
Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.
Öledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.
Mikor legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.
Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kivánlak.
Testedet, a kéjekre gyúltat,
Hadd lássam mindig hóditón,
Illatos vánkosán a multnak.
Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.
Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.
József Attila
AZ A SZÉP, RÉGI ASSZONY
Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni ismét,
akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség,
aki a mezők mellett, ha sétálgattunk hárman,
vidáman s komolyan lépett a könnyü sárban,
aki ha rám tekintett, nem tudtam nem remegni,
azt a szép, régi asszonyt szeretném nem szeretni.
Csak látni szeretném őt, nincs vele semmi tervem,
napozva, álmodozva amint ott ül a kertben
s mint ő maga, becsukva egy könyv van a kezében
s körül nagy, tömött lombok zúgnak az őszi szélben.
Elnézném, amint egyszer csak tétovázva, lassan,
mint aki gondol egyet a susogó lugasban,
föláll és szertepillant és hirtelen megindul
és nekivág az útnak, mely a kert bokrain túl
ott lappang, elvezetni a távolokon által,
két oldalán a búcsút integető fákkal.
Csak úgy szeretném látni, mint holt anyját a gyermek,
azt a szép, régi asszonyt, amint a fényben elmegy.
1936. okt.
Márai Sándor is április 11-én született.
Íme, a gondolatai:
Április
Áprilisban születtem. Az ég, melyet először láttam, szeles
volt, fénnyel és homállyal változó, a levegő tele párával, felhővel,
napsütéssel s nyugtalan hullámokkal, mintha egy kibontott hajú, őrült nő
hárfázna valahol.
E hárfa zenéjét hallom még néha, álmaimban. A nürnbergi
álmoskönyv szerint az emberek, akik e hónapban születnek, nyugtalanok,
szerencsétlenek üzleti vállalkozásaikban, érzelmesek és balkezesek. Valószínű,
hogy az erőszakos halálnemek egyikében pusztulnak majd el, vízben vagy tűzben.
A közhit kissé bolondosnak tart minket, áprilisi gyermekeket. De láttam már
veszedelmesebb bolondokat is, akik augusztusban vagy decemberben születtek. Nem
védekezem a közhit ellen.
Biztos, hogy van bennünk, áprilisiakban, valami állhatatlan,
valami rohanó, valami óvatosan garabonciás. Amolyan szalonképes ámokfutók
vagyunk. Ez az ég, az áprilisi égbolt dereng idegeinkben, üde zuhanyaival, zöld
izgalmával, éretlen és vadóc, csiricsáré és harsány nyitási zenebonájával.
Április a retek és fiatal hagyma hónapja, ahogy július a rózsák s december az
irodalmi felolvasások hónapja. A reteknek is van költészete és ünnepe. Ez a
néhány nap, április elején, ez az övé. A retekkel, a hagymával, a friss
salátával érékeztem a világra, kényesen, mint afféle „primeur”. Születésem
napján nemzeti ünnep volt, a törvények szentesítésének ünnepe. Ezen a napon
soha nem mentünk iskolába, s valamennyire természetesnek éreztem, hogy a világ
is ünnepli létezésemet. Ez az iskolai szünnap okozta, hogy - sokáig - ünnepnek
éreztem a személyes létezést, az életet. Áprilisban még mindig fölfigyelek,
szaglászok. Úgy érzem, kezdődik valami.
Ibolyaszíne van, opálos, tulipános változatokkal. A föld
megtelik e hetekben érlelt hagymákkal és gumókkal. A melegvizes források körül
hajnalban elkeseredett gyomorbajosok állanak, pohárral és üvegcsővel kezükben,
s keserűen néznek a tavaszba. A gyógyfürdők vizei ilyenkor adják ki pezsgő
indulatukat, rohannak a mélyben, a kövek között, forró sistergéssel, tele üde,
rejtélyes erővel. A nők nem szeretik ezt a hónapot. Ez a rövid kabátkák, a
pattanások, a tavaszi szédülések, az oktalan izgalmak hónapja. A gazdagok
ilyenkor Taorminába utaznak. A szegények este fölnéznek az égre, szaglásznak, a
csillagokat nézik, és halkan mondják: „Fényesebb”.
Én is fölnézek az áprilisi égre, csillagom kutatom. Látom,
még dereng valahol. Egy kéz után nyúlok, és halkan mondom: „Halványabb”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése