Nézd ezt a fát. Látod a sok falevelet rajta? Mindegyiknek,
még a legkisebbiknek is van mélyen lent a földben egy kis hajszál gyökerecskéje,
mely élettel látja el. Ősszel lehull a levél, igaz. Minden ősszel lehull. De
annak a kis hajszál gyökerecskének a jóvoltából visszatér újra minden
tavasszal. Ha azonban a gyökérszál pusztul el ott a föld alatt, a levelecske
nem tér vissza többé, s idő múltával elpusztul a fa is. Mert a gyökérben van az
élet, érted? Aki pedig elmegy, nem viheti magával a gyökereket. S akinek nincs
gyökere, az elvész. Sok magyar veszett el így, nagyon sok. Gondolj a gyökérre.
Wass Albert
Az ember kötelessége, hogy a maga népét szolgálja. Az, aki
ez alól kihúzza magát, az a népe árulója.
Kós Károly
A vidéki, aki a hazáról kezd beszélni, az előbb-utóbb a
szülőföldre, a "szűkebb pátriára" lyukad ki: egy falura és
legeslegvégül egy udvarra, onnan a konyhán át egy kétablakos szobára, amelyben
anyja nyelvét megtanulta. Vagyis öntudatlanul újraéli visszafelé egy szó
történetét, ízleli az ősi pillanatot, amidőn a ház és haza egy dolgot
jelentett.
Illyés Gyula
A szülőföldnek sírhantjelöltjei vagyunk. És egyhangúlag
megválasztott emlékei. Mert az utolsó hely az, ahol nevünk emlegetése
kilobban... Mert amikor mindenütt elfelejtettek: a szülőföldnek még mindig akad
mondanivalója rólunk.
Sütő András
A haza gyökér, melyből életünk fája kisarjadt, az a pont a
Föld kerekségén, ahol törzsünk a Föld tápláló, életadó, fenntartó erejét issza
legmélyebb gyökérszálain át. Lombba borultan, terebélyes növésben széttárhatjuk
messzenyúló ágainkat, - más, idegen törzsből fakadt lombok testvéri
szövevényeibe kulcsolódva, a rög fölé emelkedett büszke koronával - ám csak
azért, mert ott gyökerezünk abban a rögben, amelyből kinőttünk. Ha elvágják
gyökereinket, korhadó hulladék, tűzrevetendő holt anyag lesz belőlünk;
matériánkból szerencsés körülmények talán pompás remekműveket faragnak, de
eleven, viruló, gyümölcsöző valóságunknak vége.
Baktay Ervin
"... MAGYARNAK
SZÁMKIVETVE"
Két év se kell s a
hatvanat
- ha tetszik, nem tetszik - betöltöm,
adósságom alig maradt
e hitelét-vesztette földön,
s ha most a nyelvemet kiöltöm:
megilletődötten teszem,
végül is ringott a bölcsőm
és itt lelem meg sírhelyem.
Magyarország a hon
neve,
hová lepottyantott a gólya,
népem nyilazva jött ide -
és máig sem szokott le róla,
a lovat eladták alóla,
mégis oly peckesen feszít,
minthogyha egész Európa
félné ma is nyílvesszeit.
E nyilazós -
nyilas? - modor
híján találom idegennek
magam hazámban, hol a bor
eleve pimpósodva erjed.
Mert fabatkát sem ér a helyjegy
a kisiklott gyorsvonaton -
hiába ég a tűz, amelynek
nincs más terméke, csak korom.
Elvégeztem, amit
kirótt
a sors és meglehet: talán van
felelet a kérdésre, hogy
miért ragadtam meg hazámban?
Család, magántulajdon, állam
bennem magyarmód ütközik,
hol csillagunkat hullni láttam:
kigyúlni se lássam, csak itt!
Két év se kell s a
hatvanat
- ha tetszik, nem tetszik - betöltöm,
adósságom alig maradt
e hitelét-vesztette földön,
saját sírversem még kiötlöm -
mást holtomban se terhelek,
amit elértem, megköszönnöm
úgysem lehet már.
Nincs
kinek.
Kattints rá!
A hazáról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése