( Boleróval több, egymással cseppet sem összefüggő helyen is
találkozhatunk, így például a spanyol bikaviadalokon, a nyár esti vízpartokon
és a hangversenytermekben. A boleró ugyanis két fogalmat jelöl: egy ruhadarabot
és egy zenei formát. A kettőt a spanyol eredet köti össze. A bikaviadorok
rövid, egy gombbal összefogható, de többnyire gomb nélküli, díszes kabátkát
hordtak, és ezt nevezték el egyszer csak bolerónak. A szó eredetileg azt
jelentette, hogy „hazug ember”, és vélhetően a bikát félrevezető szerep miatt
utalhatott a viadorra, és tapadt végül a kabátkára, amely lassan más körben is
divatossá vált. Amikor pedig 1780 körül elkezdett kiformálódni a népi táncok
között a boleró, a mozdulatok hasonlósága okán a táncoló nők többnyire
ugyancsak bolerót viseltek – így ment tovább a név magára a táncra. )
Weöres Sándor
Bolero
Mind elmegyünk, a ringatózó fák
alól mind elmegyünk,
a párás ég alatt mind indulunk a
pusztaságon át
a száraz ég alá, ahányan így együtt
vagyunk,
olyik még visszanéz, a holdsugár a
lábnyomunkba lép,
végül mind elmegyünk, a napsütés is
elmarad
és lépdelünk a csillagok mögött a
menny abroncsain,
tornyok fölé, olyik még visszanéz
és látni vágy,
hullott almát a kertben, vagy egy
bölcsőt talán
ajtó mellet, piros ernyő alatt, de
késő már, gyerünk,
ahogyan a harangok konganak, mind
ballagunk
mindig másként a csillagok mögött,
a puszta körfalán,
ahányan végre így együtt vagyunk,
mind elmegyünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése