2009. július 13., hétfő

Nosztalgia...













A napokban meghallottam egy számot a rádióban, Brenda Lee énekelt...

I'm sorry...

Ekkor sok-sok régi énekes, nagy-nagy sztár jutott eszembe.



Péládul : Rita Pavone, Dalida, A.Celentano, Little Richard, Chuck Berry, Elvis, Bill Haly, Mireille Mathieu.... ( Love me Tander, Heartbreak Hotel 56, Rock Around, Blue Moon, Hound Dog.... Jail House Rock...)

( Elvis Presley )





Most csak két nagy sztárról lesz szó, bár különböző műfajt énekeltek. Mindkét csodálatosan éneklő nő nagyon mélyről jött... De micsoda pályát futottak be!!!!



Brenda Lee és Mireille Mathieu



Brenda Lee











Születésekor Brenda Mae Tarpley (Atlanta, 1944. december 11.) amerikai pop1950-es és az 1960-as években hatalmas népszerűségnek örvendett. Az 1960-as években minden más női énekesnél többször szerepelt a slágerlisták élén és a férfiak közül is csak Elvis Presley, Ray Charles és a Beatles énekesnő, aki az tudták meghaladni dalainak népszerűségét. Egyike volt az első popsztároknak, akik nemzetközi hírnévre tettek szert.

Miután 1957-ben megjelent Dinamit című dala, a Kis Miss Dinamit becenév terjedt el róla; a törékeny testből előtörő kirobbanó erejű énekhang ámulatba ejtette a hallgatókat. Az 1960-as évek végén, amikor hangja beérett és vesztett őserejéből, népszerűsége csökkent, de folytatta pályáját, visszatérve country énekesi gyökereihez. Még az 1980-as években is kétszer került a tíz legnagyobb sláger listájára.

Apja, Ruben Tarpley valahol félúton Atlanta és Augusta között született Georgiában. Az ő apja keményen dolgozó farmer volt Georgia vörösagyag övezetében, ahol a talajkimerülés és az Anthonomus grandis nevű gyapotevőbaseball játékosként. Brenda anyja, Annie Grayce Yarbrough, szintén küzdő, becsületes, de tanulatlan, munkásosztálybeli családból jött, a georgiai Greene megyéből. Egyik dédszülője cseroki indián volt. rovar tette keservessé az életet. Ruben, bár csak 170 centiméter magasra nőtt, kitűnő dobójátékos volt, aki 11 évet töltött a hedseregben.

Brenda Mae Tarpley az atlantai Grady Kórház jótékonysági kórtermében született 2126 g súllyal. Iskolába mindig ott járt, ahol az apja éppen munkát kapott, többnyire valahol Atlanta és Augusta között. A család szegény volt és egyik napról a másikra élt. Két testvérével osztozott az ágyon olyan házakban, ahol még folyóvíz sem volt. Az élet fő eseményei azok voltak, ha az apa talált munkát, a tágabb család tagjaival találkozhattak, illetve fő helyszíne volt a baptista templom, ahol Brenda vasárnaponként szólót énekelt.

Zenei csodagyerek volt. Bár a lakhelyeiken az apa életében áram nem volt, volt egy elemes rádiójuk, ami már kisgyermekként csodálatba ejtette Brendát. Két éves korára képes lett rá, hogy egyszer meghallgatva egy zenét a rádióban utána elfütyülje a teljes dallamot. Anyja és nővére is visszaidézte, hogy többször is elvitték az édességboltba, ahol a pultra állva énekelt, megszolgálva az ingyen édességet.

Hangja, szép arca és az izgalom teljes hiánya szereplés közben már ötéves korára nagy érdeklődést váltott ki. Hatéves korában megnyert egy énekversenyt, amelyet általános iskolák szerveztek. A díj egy apró szereplés volt a "Starmakers Revue" című atlantai rádióműsorban.

Apja 1953-ban meghalt. Tízéves korára a család elsőszámú kenyérkeresőjévé vált: különböző eseményeken, rádió- és tévéműsorokban énekelt.
Az áttörés számára akkor következett el, amikor visszautasított egy harminc dollárt érő televíziós szereplést Atlantában, hogy meghallgathassa Red Foleyt és az Ozark Jubileet Augustában. Egy augustai DJ rávette Foleyt, hogy a műsor előtt hallgassa meg Brenda Leet. Foleyt ugyanúgy meghökkentette a hatalmas erejű hang, mint előtte mindenki mást és azonnal beleegyezett, hogy Brenda még aznap este a színpadon előadhassa Hank Williams Jambalaya című dalát, mégpedig próba nélkül. Foley így emlékezett:

Még mindig végigfut a hátamon a hideg, ha arra gondolok, amikor először hallottam azt a hangot. Az egyik lába elkezdte ütni a ritmust, mintha préritüzet taposna el, de egyetlen más izom sem rezdült abban a kis testben. És amikor megcsinálta azt a trükkös hajlítást a hangjában, ez eléggé felrázott ahhoz a transzból, hogy észrevegyem, elfelejtettem lemenni a színpadról. Ott álltam, miután 26 év alatt meg kellett volna tanuljam, hogyan kell közönség előtt viselkedni, a szám két mérföld szélesre tátva, üveges szemekkel.

A nézőtéren tapsvihar tört ki, és le sem engedték a színpadról, amíg el nem énekelt még három dalt. Tizenegy éves volt, és jóval kevesebb, mint 150 centiméter. (Felnőttként állítólag 140-145 centiméter magas volt.)

Kevesebb, mint két hónappal később, 1956. július 30-án a Decca Recordsrockabilly dalokkal, mint amilyen a "BIGELOW 6-200" és a "Little Jonah." A „Dinamit” című szám, egy alig 140 centiméter magas kislány dala egész életre szólóan megszolgálta számára a „Kiss Miss Dinamit” becenevet. lemezszerződést ajánlott fel neki. Tizenegy éves korában kezdte a pályáját,

Connie Francisszel együtt ő lett az első női könnyűzenei bálvány. Slágereinek sorozata hatalmas népszerűsége szerzett számára. 1958 karácsonyán jött ki "Rockin' Around the Christmas Tree" című lemeze, amelyből kezdetben csak ötezer példányt tudtak eladni - de végül több, mint ötmillió lett belőle. A DJ-ktől egy másik becenevet is kapott - „a Kis Miss Razz Matazz” - miután 1959 végén nagy sláger lett "Sweet Nothin's," című dala.
Country énekesként szerzett hírnevet és első lemeze, a "One Step at a Time" (1957) country zene volt. Később azonban menedzserei úgy gondolták, pop zenészként jobban „eladható”, emiatt történt, hogy legismertebb zenéit az 1960-as évektől nem a country rádiók mutatták be és 1969-ig dalainak nyilvánvaló country zenei áthallása ellenére Brenda Leenek nem is volt country slágere.



Legnagyobb sikereit az 1950-es évek végétől a 60-as évek közepéig rockabilly és rock-and-roll stílusú dalokkal érte el. Legnagyobb sikerű slágerei közé tartozott ebben az időszakban például a country klasszikus Jambalaya (On the Bayou)Ronnie Self szerezte Sweet Nothin's, az I Want to Be Wanted,, az All Alone Am I és a "Fool ". rockabilly változata, a country zenész

Legnagyobb példányszámban eladott slágere furcsa mód egy karácsonyi dal. 1958-ban, amikor 13 éves volt, Owen Bradley kérte meg, hogy vegye lemezre Johnny Marks dalát, aki már korábban is sikert aratott karácsonyi dalokkal, mint a Gene Autry által előadott Rudolph the Red-Nosed Reindeer, vagy a Burl IvesA Holly, Jolly Christmas. Brenda Lee júliusban énekelte lemezre a Rockin' Around the Christmas Tree című dalt Hang Garland emlékezetes gitárkíséretével. A Decca novemberben dobta piacra a lemzet, de csak 5000 példányt tudott eladni belőle, és nem lett sokkal sikeresebb a következő évi újrakiadás sem. Ám végül összesen több mint 5 millió példány fogyott el belőle. énekelte 
( Wikipédia )
Nemzetközi slágerek

    Let's Jump the Broomstick
    Speak to Me Pretty I
    Jingle Bell Rock Is It True
    One Rainy Night in Tokyo
    If You Love Me
    I'm sorry


Mireille Mathieu


A francia énekesnő 1946. jul. 22-én született Avignonban, egy szegény család tizennegyedik gyermekeként. Négy éves korában templomban énekelt, majd később fiatal lányként gyárban dolgozott, hogy énektanulmányait fizetni tudja. Johnny Stark fedezte fel ( Johnny Hallyday managere volt ).
1965-ben debütált a párizsi Olympia szinpadán. Hangja kísértően hasonlított Edith Piaf hangjára. Franciaországban, majd világszerte ismertté vált, nemzetközi sztár lett. Bejárta a világ nagy színpadait, mindenütt osztatlan sikert aratott. Negyven éves pályafutása alatt 150 millió lemeze kelt el.
2005-ben ismét a párizsi Olympia szinpadán ünnnepelte negyvenéves pályafutását frenetikus sikerrel.

" Kislánykorában arra vágyik, hogy más közönség előtt is felléphessen, ne csak az iskolatársai és a családja előtt. Bálványozott példaképe Edith Piaf. Már az iskolában is, a varrásórákon, társai azt kérik tőle, énekelje el a „La vie en rose” c. dalt.

Amikor Laure Colliere énektanár vállalja Mireille tanítását, nem titkolja előle, hogy olyan szakmát választott, amelyben több a jelölt, mint a kiválasztott. Azt mondta neki: „Tudod, ahhoz, hogy valaki énekesnő legyen, keménynek kell lenni, fizikailag és morálisan is. Azt kockáztatod, hogy végül is a padlón találod magad, és nem egy Rolls bársonyülésén.” Mireille ezt válaszolta: „Lehet, hogy így van, de aki nem kockáztat, nem is ér el semmit. Nincs igazam?”

Johnny Stark művészeti ügynök ugyanakkor elképesztően tehetségesnek tartja őt, de amikor megállapodás aláírására kerül sor, azt mondja neki: „Ne feledkezz meg arról, hogy kezdő vagy. Vésd az agyadba egyszer s mindenkorra, hogy úgy foglak dolgoztatni, mint egy rabszolgát, hogy nem számíthatsz könyörületre. Gondolkozz, még nem késő nemet mondani. Ha hallgatsz rám, dolgozol, és főleg nem akarsz túl gyorsan a siker útjára lépni, valami nagyon jót, nagyon nagyot, igazi sztárt csinálok belőled.” Azt is tudja, hogy bármi történjék is, Mireille tíz körömmel kitart majd, mert számára az éneklés mindennél többet jelent.
Mindig a szerelemről énekel. Mint bevallja: „Csak dalban tudom elmondani azt, hogy szeretlek.” Igazi romantikus alkat, mint amilyen minden lány. „Dalaim mindig a szerelemről szólnak. Ezért szeretem őket.”

Mireille Mathieu mindenfajta közönség előtt fellépett, minden országban, mindenki szereti őt a világban, egyszerű emberek és híresek egyaránt. Számtalan uralkodó és államférfi fogadta őt. Bejárta a világot. Johnny Stark azt mondta egyszer: „Végül is, ahol a legjobban érzi magát, az a színpad. Ott egymaga van jelen, ott megtalálja a békét.”

Mireille szavaival: „Egy énekesnő életében nem csak diadalok és ráadások fordulnak elő. Vannak napok, amikor az embernek semmi kedve hozzá, mégis el kell indulni. Akkor is mosolyogni kell, amikor a szív nem kívánja valami bánat miatt, amit nem szabad felfedni. Aztán ott van a fáradtság, amit el kell feledni, mert a vörös függönynek mindig fel kell gördülnie. Mit számít a reményét vesztett szív, amikor az örömről kell énekelni! Mit számít a bénítóan ható lámpaláz, abban a pillanatban, amikor kigyulladnak a reflektorok!”

Ő Mireille, egy éneklő szív, egy zokogó szív... - de mindennél inkább egy szív, aki igazán szeret. "
(Lázár Benkő írásából részlet )

Számomra sokat jelentő számai, csak néhány a sok közül:

Toi et Mo

On peut encore mourir d'amour

Mamam

Non c'est Rien









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése