Igen, mindenkinek vannak gyökerei.
Néha nem árt oda visszatérnünk, ahonnan jöttünk...
Az enyém Somogyban van...
Az enyém Somogyban van...
Aki nem járt még ezen a tájon, látogassa meg Somogy szép tájait!
A Somogy-Tolnai dombság erdőkkel és rétekkel gazdagon tarkított vidékén, a nevében is történeti múltját hordozó Koppány-folyó völgyében fekszik Törökkoppány. Itt húzódik a Somogyot és Tolnát elválasztó megyehatár, a legközelebbi város Tamási. Bár vasút nem húzódik erre, ám az autóbusz-közlekedés kielégítő mind a Balaton-part, mind Kaposvár felé. E vidéken a fő megélhetési forrás mindig a mezőgazdaság volt, a mérsékelt égövi éghajlat a kukorica, a búza, a napraforgó és a repce termesztésének kedvez. Korábban nagy hagyománya volt errefelé a szarvasmarha, a ló, a sertés és a juh tartásának.
A honfoglalást követően a Fajsz nemzetség telepedett le ezen a területen, amely Géza fejedelem idejében Koppány birtoka volt. Az István ellenében lázadó vezér leverése után a király a pannonhalmi apátságnak adományozta a birtokot, amire az 1138-as összeírás szerint a dömösi prépostság szerzett jogot. Az írások ebben az időben villa Cuppan néven említik. Koppány a XV-XVI. században tett szert nagyobb jelentőségre, ekkor épült fel katolikus temploma és vára, melyet a török már 1542-ben ostromolt. Végül a budai pasa 1551-53 között foglalta el a települést, s tette a szandzsák központjává, kiemelve másik hatvan falu közül. A törökök elsősorban a várat építették tovább, Koppány mohamedán vallási épületekkel, két dzsámival és 11 mecsettel gyarapodott. A patak e korban két vízimalmot is hajtott, a vár őrségét 123 fegyveres biztosította. A török több mint százéves uralmát követően az épületek többsége az enyészetté lett, a használható építőanyagot a későbbi földesurak beépítették saját házaikba.
A falu 1785-re visszanyerte korábbi jelentőségét, lakosainak száma megközelítette az ezret. A XIX. században alakult meg az első olvasókör, az önsegélyező- majd a hitelszövetkezet. A XX. század fordulójára vált általánossá a híres koppányi népviselet. A nők fehérhímzéssel vagy piros keresztszemekkel díszített gyolcsinget, selyem vagy bársony bőszoknyát hordtak, melyek viselőjük anyagi helyzetéről is árulkodtak. Az asszonyok kontyba tekerték hajfonatukat, s erre a kontyra főkötőt kötöttek, melynek sarkai a pillangó szárnyaihoz hasonlóan szétálltak. A szoknya alját hátul az úgynevezett pufándli emelte meg. A férfiak viselete gazdagon hímzett fehér ing, rojtos gatya és fekete, sűrű zsinórozású mellény volt, kalapjukba rozmaringszálat tűztek.
Törökkoppány lakossága 1383 fő volt 1900-ban. Annak ellenére sem csökkent a lélekszám, hogy a tengerentúlra másfélszázan vándoroltak ki, az első világháborúban pedig 51-en haltak meg a frontokon harcoló 228 helybéliből. A két háború közötti időben megpezsdült az élet a településen, ahol 104 kh földet osztottak ki, évente négy vásárt rendeztek, a gazdák körében pedig magas szintű állattenyésztés honosodott meg. Ekkor alakult meg a faluszövetség, míg a néphagyományokat ápoló daloskör ismert lett az egész országban. A XX. század második felében is megőrizte a falu térségi kisugárzó hatását, s napjainkra szintén megmaradt a környező községek közigazgatási központjának. Általános iskolája ellátja a szomszédos települések gyermekeinek oktatását, s a községben van a térség egészségügyi és szociális ellátásának centruma is.
Törökkoppányt ma tíz utca alkotja, a lakosság azonban a XXI. század elejére jelentősen megcsappant. A faluban több vállalkozás működik, most épp egy megtelepülő vállalkozó fűrészüzemet indít, de szívesen látnának újabb munkahelyteremtőket is. Jelenleg az önkormányzat és a szövetkezet biztosít munkát, s vannak, akik Tabon találnak megélhetést.
A régi hagyományokkal rendelkező faluban a népviseletet jobbára a pódiumra lépő asszonykórus örökíti tovább, de az önkormányzat most egy hagyományőrző szobát is kialakít. Törökkoppány szép természeti környezetét, történelmi hangulatát felfedezték maguknak a külföldiek, akik körében sok eladó ház gazdára talált. A falu vezetői a pályázati lehetőségekben bíznak, ilyen úton próbálnak anyagi forrást szerezni patakparton álló használaton kívüli faházak hasznosítására. Az egyik épületben 35 személyes turistaszállót akarnak kialakítani. Minden évben nevezetes esemény a Koppány völgyi napok, amikor a környék falvaiból özönlenek a látogatók. A folklórbemutatókra, a zenés, táncos szórakoztató programokra minden turistát szívesen várnak már hagyományosan az augusztus 20-át megelőző hétvégén.
Villa Cuppan
Fajsz nemzetség,
Koppány vezér,
Agák és várurak,
jobbágyok, vitézek,
papok és mecsetek.
Török és magyar
keveredék e tájban
hosszú nehéz
véres csatákban.
De békéhez jut e város:
egykor Villa Cuppan.
Majd évszázadok múltán
akácosok során
Koppány völgyét megtöltik
Bő, rojtos gatyás, hímzett inges,
férfiak.
Oldalaikon ott állnak a
pufándlis, bársonyszoknyás,
hímzett réklis, pillangószárnyú főkötős
asszonyok.
Gyökeret eresztenek, jól termő
földet művelnek.
A dombok között kanyargó
utcákban, takaros családi fészket
raknak, színes élettől lüktető
falut varázsolnak.
És eljön az idő, amikor
Koppány folyó partján
tilinkó hangján
pásztor fúj
szomorú nótát.
Háború tizedeli
a lelkeket.
Feketébe öltözött
özvegyek könnye
öntözi a kerteket.
Ekkor születtem itt.
Félig török, félig
magyar, vagy ki tudja
még kikből lettem én.
De mindegy is.
A dombok közötti völgyben,
kicsi temetőben,
őseim csontja nyugszik.
Gyermekkoromat cipelem
utcáról-utcára,
kislányok, kisfiuk arcát
kutatom mindhiába,
a Koppány folyó
partjának szitakötőit,
zsuptetős kicsi házak
öreganyóit.
Az egykori templomkert
végénél, bátortalanul
jobbra fordulok.
Keresem az egykor itt felejtett
gyermekkorromat
A zöld vaskerítéses,
tornácos házat,
a két nagy fenyőt,
a fehér gyertyás
gesztenyefát,
a virágos gruppokat,
kerekes kis kutat.
Előttem peregnek
a rég múlt képei:
Apám hegedül, anyám
a kerti székben ül.
Köröttük futkosom,
Ide-oda libben fehér
szalagos hajfonatom.
Vasárnapi séták!
Patak parti álmodozások!
És a gyönyörű karácsonyok!
A sötét estébe nyúló
nyár esti ipi- apacsok!
Az erdei séták, szőlőhegyek,
amint nagyapám
fogja kicsi kezemet.
És látom a valót.
Szemem könnyekben.
Elgondolkodom. Majd
sarkon fordulok.
Tarkavirágos rétek
emlék-illata
megcsapja orromat,
leülök a patak partra,
szomorúfűz árnyat ad.
Színes szárnyú lepke,
katicabogár bólogat.
Zöld gyík surran el, nagyot
sóhajtok!
- Óh ti gyermekkori évek
hová szálltatok?
A koppányi hegyek alatt,
barna legény zabot arat.
Zabot arat a fekete lovának,
szeretőt keres magának.
A koppányi hegy aljába,
eltörött a lovam lába.
Gyere babám fizesd ki a károm,
Úgyis te leszel a párom.
(népdal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése