2010. március 24., szerda

A burka másik arca...megrendítő dokumentumfilm






A burka túloldala







Tegnap láttam a Duna TV - ben egy megrázó filmet. Elgondolkodtató, hogy a XXI.században élnek még nők úgy, ahogyan az ebből a filmből kiderül. Nem embersorsban. Így fogalmazhatnék. Irán déli részén, a Kesm-szigeten vagyunk, ahol ma is szigorúak a vallási szabályok. És nagy a szegénység. A férfiak jóformán nem dolgoznak, halászatból éltek, de az már lealkonyulóban, csempészésből próbálnak megélni. És milyen érdekes? A nő, aki beszél a nyomorúságos sorsáról, a férfiak rossz kedvéről, megértően beszél. Ő érzi a férfiak problémáját és megérti az idegességüket. Tenger, homok, pusztuló datolyapálmák, nyomorúságos épületek, nyomorúságos életek.

Ezzel a felirattal kezdődik a film:
„ Azoknak a nőknek, akiknek nem adatott meg semmi.”
És ez így igaz. Sem gyermekkor, sem szeretet, sem tanulás. Szó szerint a semmi.
Ebben a filmben arcukat burka fedő nők szólaltak meg, vallottak.


Vallott a 12 éves korában férjhez adott nő, aki most 19 éves. Vallott arról, hogy fogalma sem volt a házasságról, egyáltalán a felnőtt életről, amikor szülei férjhez adták az általuk választott férfihoz. Tanulni szeretett volna, de az apja szigorúan megtagadta tőle. Pontosan tudja, hogy a szerelmet soha nem ismerheti meg. Tudatában van annak, gyermekkora nem volt, hogy örökké „ rácsok között élheti le az életét ”. De van egy álma: Azt szeretné, ha a kis fia megnő, egészen más legyen majd, mint az itteni férfiak. Szeressék és tiszteljék a nőket, a feleségüket, az édesanyjukat. Nehezen bírják az asszonyok ezt a kemény sorsot, sokan lesznek öngyilkosok közülük. A film is egy öngyilkos nő temetési szertartásával kezdődik. Lehangoló képsorok. Némelyik férfinak két-három felesége van, 15-17 gyermeke, annak ellenére, hogy nagy szegénységben élnek ezen a területen. Az egyik férfi így nyilatkozik: „ A nő olyan, mint a lábbeli, ha elkopik, le lehet cserélni, de mi lesz a gyerekekkel ?” Mondja ezt azzal kapcsolatban, hogy öngyilkos lett a fiatal nő, és itt maradtak a gyermekei. Egy másik nő vall: Öngyilkos akart lenni. A csadort felkötötte a ventilátorra, alá tett egy széket, majd amikor felállt a székre, hogy véghez hajtsa önakasztását, hirtelen meglátta a két kislánya képét, és meggondolta magát. Inkább választotta a további megalázást, a mentális és fizikai szenvedést. Végig gondolta, hogy másnap újév lesz. Nem akarta, hogy ezen a napon gyászba boruljanak a lányai. Láthattunk egy un. „ Zar–ceremóniát „ ahol a jelenlévő nők betegségét kezelték ( dobszó, illatok, gőzök, révülésszerű állapot). Van, aki hiszi, ezt az un. Zar –megszállottságot, van aki nem hiszi közülük.







A film után, csak egynek örülhettem, hogy nem erre a területre születtem, mint nő!


(Az Pase Borghe/The Other Side Of Burka) (színes, iráni dokumentumfilm, 52 perc, készült: 2004)

Rendező: Mehrdad Oskouei










És egy könyv Iránról. Akit érdekel a téma, érdemes elolvasni!
Fülöp T. Mariann
A kétszínű Irán


Ismertető:

" Irán az utóbbi időben a média slágertémájává vált. Elnöke szerint a holokauszt csak egy mítosz, Amerika maga a Nagy Sátán, Izraelt pedig le kellene törölni a térképről. A törvények értelmében a nők élete és szavahihetősége csak feleannyit ér, mint a férfiaké. Ha a ruházatuk nem megfelelő, megvesszőzhetik őket, a házasságtörőket pedig megkövezhetik.
A kislányok már kilencéves koruktól büntethetőek, rendszeresek a nyilvános kivégzések, a börtönök tele vannak politikai foglyokkal. Akik viszont már jártak az országban, rabjaivá váltak az Ezeregyéjszaka mesés világának, az ókori Perzsa Birodalom ma is élő emlékének.
Mi az igazság? Milyen Irán valódi arca?
Néhány évtizede még a Kelet Párizsaként emlegették a nyugatbarát sah irányította Iránt. Az uralkodó modernizációs törekvéseinek köszönhetően a középkori ország hirtelen a 20. században találta magát. Autópályák, gyárak, kórházak, iskolák épültek, a nők választójogot kaptak. Az emberek mégis elégedetlenek voltak.
A korrupció virágzott, az elit fényűzően élt, miközben a lakosság jó része borzasztó szegénységben tengődött. A rendszer kritikusait a sah titkosrendőrsége, a SAVAK kegyetlen és válogatott kínzásokkal terrorizálta. A háttérben titkos szervezkedések kezdődtek az önkényuralkodó megbuktatására. A szálakat Párizsból irányító Khomeini ajatollah vezetésével 1979-ben kitört a forradalom, melyhez a társadalom különböző rétegei más és más okból csatlakoztak. Legtöbbjüknek azonban csalódniuk kellett. Az újonnan létrehozott, vallási alapokon nyugvó Iráni Iszlám Köztársaságban a jogokat megcsorbították, a nőknek kötelezővé tették a fátyol viselését. Ismét kivégzések és megtorlások következtek. Aztán jött egy háború Irak ellen, mely során az iráni anyák önként és lelkesen küldték fiaikat mártírhalált halni. A kis katonák
a Mennyország kapujának műanyag kulcsával a nyakukban meneteltek az aknamezőkön.
Irán az ellentétek országa. Kétarcú, de sokszínű. Bár a tilalmak sora végtelen, az emberek élvezik az életet. A boltok roskadoznak a szexis ruháktól, a plasztikai sebészet virágzik, divat a szűzhártya-rekonstrukció, az orr- és a mellműtét.
A házasságon kívüli szexuális élet szigorúan tilos, legalábbis a nőknek, hiszen az erősebbik nem képviselőinek akár 40 ideiglenes feleségük is lehet egy időben. A buszon csak elkülönítve utazhatnak a férfiak és a nők, a taxiban azonban két vadidegen is szoronghat az anyósülésen…
Mégis hogyan élik mindennapjaikat a szigorú szabályok között az iráni emberek?
Erről és még sok furcsaságról mesél a könyv magyar szerzője, aki hosszú ideig élt a közép-keleti országban."


video

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése