Regölés
A regölés téli természetvarázslás jellegű, köszöntő népszokás, leginkább a Dunántúlon fordul elő. Karácsony másnapjától január hatodikáig a regösök (általában fiatal legények) járják a falut, és minden háznál regöséneket énekelnek, majd ezért cserébe ajándékokat kapnak.
A regölés eredete valószínűleg egészen a magyar őstörténetig nyúlik vissza. A regösénekek refrénje („Haj regö rejtem”), az ősmagyar sámánok varázsigéjéből származhat, amit révülés közben mondogattak.
A regölést írott formában először Heltai Gáspár „A reszegsegnec es tobzodásnak veszedelmes vóltáról valo Dialogus” című, 1552-ben íródott művében láthatjuk. Az író említést tesz a regölő hétről (a karácsonyt követő első hét).
A regösök az ősmagyar kultúrában a sámán énekmondói, ráéneklői lehettek. A középkorban a regüs szó, mint foglalkozásnév fordul elő, valószínűleg ők voltak a király udvari énekesei, királyi együttivói. A 19. – 20. században már a regösének előadói.
A regösök mindig csoportban járnak, hangszereik: láncos bot, köcsögduda. A legénycsoportok házról házra (főleg lányos házakhoz) járnak, majd az ott lakóktól jutalmat kapnak jókívánságaikért. A regösénekben fontos szerepe van továbbá ősmagyar mitológiai elemeknek (Csodafiú szarvas) továbbá Szent István király/vértanú alakja is. ( Wikipédia)
Szerencsés jó estét adjon Isten!
Regösök vagyunk.
Amoda is keletkezik egy sebes patak,
legeltetem juhaimat, csodaszarvas.
Csodaféle szarvasnak
ezer ága-boga,
ezer ága-bogán
ezer misegyertya
gyulladván gyulladjék,
oltatván aludjék.
ej, regö-rejtem,
regö-regö-regö-rejtem!
Regöljük a gazdát,
vele az asszonyát;
ej, regö-rejtem,
regö-regö-regö-rejtem!
Sarokban a zacskó,
tele van százassal;
fele a gazdáé,
fele a regösöké,
ej, regö-rejtem,
regö-regö-regö-rejtem!
Cserfa a köntösünk, zöldfa a bocskorunk.
Tovább is kell menni, dohányt is kell venni.
Jó éjszakát!
(Magyar népköltés)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése