Pan Jüe
(247-300)
Gyász
A tél tavaszba fordul észrevétlen
nyár lesz, majd újra tél. Ő visszatért
a Sötét Forrásokhoz, nehéz
föld választ egymástól örökre el.
Titkaimat kivel osztom meg? Kiért
élek ezután? Nagy erőfeszítéssel
végzem az udvarnál a dolgom, a megszokott
teendőkkel igyekszem elhallgattatni szívem.
De hazaérve őrá gondolok, belépve
a szobába őt látom, ahogy egykor
a függönyökön, papírfalakon árnyéka
nem mozdul már, de kalligráfiája
még nedves, illata még betölti a szobát, ruhája
a falon függ még, mintha csak
élne még. Álmomból szorongva ébredek,
ő szétfoszlik. Csalódottan, nyugtalanul
újra keresem. Két madár fészket rakott és
aztán csak egy maradt. Két hal — fényes szempár —
úszott a folyóban, de félúton az ár
elnyelte őket. A réseken hideg
tavaszi szél fütyül be, az ereszről
ólmosan csöpög a hajnali eső. Álmatlanul
fekszem, az éjszaka nem hozott felejtést. De hiszen
fájdalmam már akkorára gyűlt fel, hogy ezután
csak enyhíthet rajta az idő. Vajon még
én is dobolhatok Zhuangzi korsóján?
Po Csü-ji
( 772 – 846 )
KERESEM A TAVASZT
A reggel rikolt! reggel kimegyek.
Tavasz éledez! tavaszt keresek.
Sugarat kapott a nap és a hold,
emberé megint a kert, a berek.
Pár napra, lehet, kótyagos leszek,
bú nem szegi át többé szívemet,
nyugalmas időm hát elérkezett,
sose leptek el így az örömek!
*
Úgy látszik, megöregszem. A vágyak odahagynak.
De most is bőségesen örülök a tavasznak.
Odasündörgök mindhez, kinél virágot sejtek,
mindegy nekem, hogy rokon, idegen, szegény, gazdag.
Weöres Sándor fordítása
FŰZ-BARKA
Tavasznak ma vége lesz: őszülésem napja ez.
Virulástól búcsúzom, de mégis ragaszkodom...
A rigóra rábízom: fűz-barkákat kérje mind:
béklyózzák le a tavasz szellőjét a gallyakon!
Weöres Sándor fordítása
TÓPARTON
Tónál nyugatra lugast borítok,
tónál keletre bozótot irtok:
barátom, kérded: vajon mivégett?
hold-váró kuckót így alakítok.
Késemtől ritkul a bambusz-erdő,
keresztül-kasul hadd járja szellő;
barátom, érted: vajjon mivégett?
tavon hab keljen, sikló-szökellő.
Weöres Sándor fordítása
CSÓNAKBAN ÉJJEL
Éles, tiszta tószegély, felhő burka szétszakad,
kedves szellő hűvösen rámlehel a híd alatt,
őszi darvak párosan - a csónakban egymagam,
társam az éj mélye csak, míg a holdsugár halad.
Weöres Sándor fordítása
FUVOLASZÓ A FOLYÓ FELETT
Folyón, éjjel, fuvola:
"Hajdani kert tavasza..."
Hozzám, vénhez, illik ez:
álmatlanság futama.
Weöres Sándor fordítása
VARRÓNŐ
A hideg hold messziről átszeli szobám terét,
gyöngyös függönyön fa-árny, lengő, imbolygó, sötét.
Szállni készül őszi dér, dermed ujjamban a vér,
varrok mécs-füst rejtekén, ollóm féme mint a jég.
Weöres Sándor fordítása
Kínai bölcsességek...
“A dolgokkal akkor kell elkezdeni törődni, amikor még nem is jöttek létre. Akkor kell rendet tartani, amikor még nincs felfordulás. Ami nyugalomban van azt könnyű megtartani. Ami még nem született meg, arról könnyű tervet szőni. A még törékenyt könnyű eltörni, a még parányit könnyű megsemmisíteni. A húszméteres faóriás egy pici sarjból fejlődött ki. A kilenc emeletes tornyot egy sor téglával kezdik építeni. Az ezer mérföldes utazás egy lépéssel kezdődik.”
“Az átlagos ember szemében a világosság útja, sötétnek tűnik, az előrehaladás, hátrálásnak tűnik, a sima ösvényt, hepehupásnak látja, a tisztességet nevetségesnek tartja, az erősödésről meg van győződve, hogy gyengülés, és a szivárványról, hogy színtelen.”
“Aki nem mutogatja magát – ragyogni kezd. Aki nem dicsekszik – sikeres lesz. Aki nem követel tiszteletet, azt elfogadják vezetőnek. Aki nem küzd senkivel, azzal senki sem képes megküzdeni.”
“A kialakult betegséget kezelni olyan, mintha az ember akkor kezdene kutat építeni, amikor már megszomjazott.”
“Igaz, az ember nem felel felbukkanó vágyaiért, gondolataiért. Olyanok ezek, mint egy átsuhanó madárraj a ház felett. De ha a madarak fészket is vernek az eresz alatt, ott élnek, szaporodnak, azért már az ember is felel. Mert beleegyezett.”
“Akkor szeress, amikor legkevésbé érdemlem. Mert akkor van rá nagy szükségem.”
“Egy gyermek élete olyan, mint egy papírlap, melyen minden arra járó nyomot hagy.”
“A lélek sugárzása
Széppé varázsolja az embert.
Az ember szépsége
Összhangot termet a házban.
Az otthon összhangja
Rendet teremt a hazában.
S ha az országban rend honol
Béke köszönt a világra.”
“Ha nem ízleljük meg a legkeserűbbet, sose jutunk el a legmagasabbra.”
“Annak, aki vár, az idő minden ajtót kinyit.”
