Szabó Lőrinc
Egy kis
értelmet a reménynek!
Nem
boldogságot, csak hitet, csak
egy kis
értelmet a reménynek,
adj, Istenem,
emberi
sorsot a szegénynek!
Nézd,
gyönyörű volna az élet,
van pénz,
nő, fény, expressz, vasárnap,
és milliók
rabjai a
nyomoruságnak.
Nézd, hogy
tesz tönkre milliókat
ezerféle
ravasz gonoszság,
pedig erős
nép nélkül
elpusztul az ország.
Nektárral és
ambróziával
csordul a
Föld, s nem jut kenyér se, –
mondd, Istenem,
törvény az
ember szenvedése?
Mondd, látsz
minket? Voltál te éhes?
Fáztál
valaha? Ugye, fáztál?
Szidtad magad,
mikor téli
esőben áztál?
Ha nem
éheztél, dideregtél,
nem szólok
hozzád soha többet,
úgyse tudod,
mit gondol a
szegény előtted;
de ha tudod,
mi a csalódás,
ha gazdag
vagy, de vagy szegény is,
akkor, uram,
hozzád
küldöm imámat én is:
– Ne bántsd
a pénzes nyomorultat,
ki
közönyével megtiport,
de add nekem
ajkáról a
biztos mosolyt,
a hitet,
erőt! Adj új lelket
a sok-sok
hitetlen szegénynek,
adj, Istenem,
egy kis
értelmet a reménynek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése