Tormay Cécile

 

Tormay Cécile (Budapest, 1875. október 8. – Mátraháza, 1937. április 2.) írónő, műfordító, közéleti szereplő.

A Napkelet című folyóiratában ő gyűjtötte össze a világháború után induló új magyar nemzedéket. Szinte írói sikereit is feláldozta a szervező munkának  nemzete és Európa közös nagy céljai érdekében. 1930-ban kulturális tevékenysége elismeréseként a Corvin-koszorú tulajdonosa lett. 1935-ben a Népszövetség Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságába egyhangúlag választották a Mme Curie halálával megüresedett székbe. 1936-ban jelölték a Nobel-díjra. 1937-ben megosztva megkapta volna az Irodalmi Nobel-díjat, de halála ezt megakadályozta.

Tormay Cécile Bujdosó könyv-ét (naplószerű regény) érdemes mindenkinek elolvasnia.

Tanúja volt az az 1919-es eseményeknek, amit megírt ebben a könyvében.

A Bujdosó könyvről:

„ Nem a forradalmak történetét, nem is a politikai események szemtanújának a naplóját akartam megírni. Szóljon az én könyvem arról, amiről nem fognak tudni a jövő történetíró, mert azt át kellett élni. Szóljon arról, amiről nem tudtak az idegenből behurcolt forradalmak felidézői és politikai eseményeinek a szemtanúi, mert lelküktől távol áll minden, ami magyar.

Maradjon fenn könyvemben az, ami vélünk vész el: egy halálra szánt faj legboldogtalanabb nemzedékének a kínja és becsülete. És lássák meg benne az utánunk jövők, hogy a megpróbáltatások esztendejében mi sajgott át a némaságra ítélt, elgyötört, vérig alázott magyar lelkekben.

Legyen a Bujdosó könyv a fájdalom könyve. Mialatt írtam, találkozni akartam benne azokkal, akik testvéreim voltak a közös szenvedésben. És ebben a könyvben velük akarok maradni még akkor is, mikor már sem ők, sem én nem fogjuk többé látni az új magyar tavaszokat. „

  
(Tormay Cécile előszavából)

A Kecskeméti Katona József Színház 2011.  november 10-én mutatta be A régi ház című regényét, Deres Péter átdolgozásában. Három generáció története.  Kiderül, hogy a magyar befogadó nép, barátságos, szóba kerül a szeretet, az összetartozás...

A régi ház

A biedermeier Pest ködös-párás Duna-parti világából rejtélyesen dereng föl a messzi földről érkezett Ulwing Kristóf építőmester hatalmas háza, ahol három generáció élete tárul elénk:

- a nagy gazdagságot szerző, kemény és elszánt építőmesteré,

- a vagyonnal és az érzelmeivel egyaránt takarékos fiú, János Hubert sorsa,

- valamint a tékozló unokáé, Ulwing Kristófé.

A család históriája mégsem egyszerűen egy feltörekvő, majd romlásba vesző polgárdinasztia története. Titkos, ki nem mondott, meg nem élt szerelmek itatják át a regény lapjait, amelyből - amikor minden elvész - egy asszony odaadó hűsége és szeretete ad reményt a fennmaradásra.

Ezzel a regényével a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi díját nyerte el. Ez a könyv is számos nyelven megjelent, az USA-ban is kiadták.

Törley Mária szobrászművész mellszobrot készített az írónőről, amit a Rókus Kórházban fognak elhelyezni  idén, március 31-én.  

 ( A Károlyi kertben állt már egy egész alakos szobra, de azt a szovjetek 1945-ben ledöntötték.)

Sírja a Kerepesi temetőben található.

Főbb  művei:

Apródszerelem (novellák, Bp., 1900)

Apró bűnök (novellák, Bp., 1905)

Emberek a kövek között (regény, Bp., 1911)

A régi ház (regény, Bp., 1914)

Viaszfigurák (novellák, Bp., 1918)

Álmok (novellák, Bp., 1920)

Bujdosó könyv (regény, I - II., Bp., 1921 - 22)

Megállt az óra (novellák, Bp., 1924)

Az ősi küldött (regény, I - III., Bp., 1933 - 37)

Úti képek (Bp., 1935)