Egy könyv a hortobágyi kitelepítettekről, a
B-listázottakról, a kulákká nyilvánítottakról, a háború áldozatairól, az
1956-os elítéltekről. Az első kiadás a könyv „történelmi aktualitása”, nagyon
pontos forrásanyaga, a visszaemlékezések rendkívüli ereje, a mellékletben
szereplő egyedi adatbázisa okán is, de hetek alatt elfogyott a könyv.
Hajdúböszörmény város mecénási szerepének is köszönhetően most ismét,
változatlan formában látott napvilágot a hiánypótló és megrázó erejű tanulmány.
Hogy kik is ők? A szerző, Széchenyi Kinga szavaival: a
Megbélyegzettek. Az 1951-es budapesti kitelepítésekkel kapcsolatosan ez idáig
számottevő dokumentáció nem született, úgy látszik, az eltelt fél évszázad
kevés volt e trauma objektív feldolgozásához. Széchenyi Kinga mégis megtette,
pedig maga is érintett volt. Hatalmas kutatómunkával állította össze e kivételes
történeti dokumentumot, mely nem vád- vagy perirat a szörnykorszak ellen, hanem
„élő történelem": a rendszer kényszerintézkedéseinek és mozgatórugóinak
bemutatásán túl mintegy három tucat visszaemlékezés és interjú teszi igazán
olvasmányossá és hitelessé a Megbélyegzettek elhallgatott tragédiáját.
Tóth Bálint
REGGEL A HÓHÉR
Reggel a hóhér
mértéket vett rólad,
aztán káromkodott,
hogy tévedett,
s felakasztotta a
szomszéd zárkából
a fiút, akit tegnap
este hoztak,
ki egész éjjel
üvöltött, dörömbölt,
hogy élni akar,
priccsét leokádta,
s végül elájult, egy
vödör vizet
loccsantottak rá,
hogy magáhoztérjen,
úgy vonszolták ki az
akasztófához,
félaléltan nem vitték
lábai,
csend, csak rúgások
puffanása hallott.
Az őrszobában már
serceg a zsír’
a főtörzs most
reggelijét süti:
fokhagymás hús. A
hullaszállító
hangját hallod, a
vaskaput kinyitják.
Kilesel. Elment. Este
vasbavernek.
Holnap félkoszt.
Holnapután sötét.
Ki fogod bírni, nincs
más választásod:
árulás, vagy beígért
kötél.
A sűrű dróthálón
besüt a nap.
Halk nesz. Az őr
hosszan-hosszan figyel.
Ők bizonyosan tudják,
hogy megtörnek,
te bizonyosan tudod,
hogy soha.
Kondérkongás. A
reggelit meghozzák.
Mohón harapsz a
frissensült kenyérbe.
Eszedbejut, ma van a
tárgyalásod
a Lánchíd mellett. De
nem érdekel.
Gyűjtő, Kisfogház, 1951. október 1.
„Haramiák és emberek” című kiadványt nem is olyan régen mutatták be.
A kötet Hantó Zsuzsa szerkesztésében a 2010 és 2011-ben
szervezett történeti konferenciák bővített előadásait tartalmazza, melyek a
Barabás-villában hangzottak el.
Hankó Zsuzsa előszóban írt szavaival ajánlom elolvasásra.
„Nem könnyű Embernek maradni, de nem lehetetlen, és megéri.
A fiú, aki számára tragikus volt, hogy a nővére azért halt meg, mert az orvos
nem volt hajlandó osztályidegent kezelni, mégis képes volt megérteni az orvos
kényszerű helyzetét, aki bizonyára a családját védte, de a megértése mellett
világosan kiderül az egyet nem értése.
Bosszúvágy egyetlen életírásban sem fedezhető fel, de a
megvetés annál inkább. Az üldözöttek általában készek a megbocsátásra is, de ez
nem jelenti a gonoszság elfogadását. Mert Ember több van, mint haramia, csak
talán kevésbé látszik. A könyv célja láttatni a többséget.”
Wass Albert idézettel zárom ezt az oldalt:
“Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik
mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a
pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy
nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi
szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.”
