2013. február 21., csütörtök

Február 25.A kommunizmus áldozatainak emléknapja... 2013







Egy könyv a hortobágyi kitelepítettekről, a B-listázottakról, a kulákká nyilvánítottakról, a háború áldozatairól, az 1956-os elítéltekről. Az első kiadás a könyv „történelmi aktualitása”, nagyon pontos forrásanyaga, a visszaemlékezések rendkívüli ereje, a mellékletben szereplő egyedi adatbázisa okán is, de hetek alatt elfogyott a könyv. Hajdúböszörmény város mecénási szerepének is köszönhetően most ismét, változatlan formában látott napvilágot a hiánypótló és megrázó erejű tanulmány.











Hogy kik is ők? A szerző, Széchenyi Kinga szavaival: a Megbélyegzettek. Az 1951-es budapesti kitelepítésekkel kapcsolatosan ez idáig számottevő dokumentáció nem született, úgy látszik, az eltelt fél évszázad kevés volt e trauma objektív feldolgozásához. Széchenyi Kinga mégis megtette, pedig maga is érintett volt. Hatalmas kutatómunkával állította össze e kivételes történeti dokumentumot, mely nem vád- vagy perirat a szörnykorszak ellen, hanem „élő történelem": a rendszer kényszerintézkedéseinek és mozgatórugóinak bemutatásán túl mintegy három tucat visszaemlékezés és interjú teszi igazán olvasmányossá és hitelessé a Megbélyegzettek elhallgatott tragédiáját.





Tóth Bálint

 REGGEL A HÓHÉR

 Reggel a hóhér mértéket vett rólad,
 aztán káromkodott, hogy tévedett,
 s felakasztotta a szomszéd zárkából
 a fiút, akit tegnap este hoztak,
 ki egész éjjel üvöltött, dörömbölt,
 hogy élni akar, priccsét leokádta,
 s végül elájult, egy vödör vizet
 loccsantottak rá, hogy magáhoztérjen,
 úgy vonszolták ki az akasztófához,
 félaléltan nem vitték lábai,
 csend, csak rúgások puffanása hallott.

 Az őrszobában már serceg a zsír’
 a főtörzs most reggelijét süti:
 fokhagymás hús. A hullaszállító
 hangját hallod, a vaskaput kinyitják.
 Kilesel. Elment. Este vasbavernek.
 Holnap félkoszt. Holnapután sötét.
 Ki fogod bírni, nincs más választásod:
 árulás, vagy beígért kötél.
 A sűrű dróthálón besüt a nap.
 Halk nesz. Az őr hosszan-hosszan figyel.
 Ők bizonyosan tudják, hogy megtörnek,
 te bizonyosan tudod, hogy soha.

 Kondérkongás. A reggelit meghozzák.
 Mohón harapsz a frissensült kenyérbe.
 Eszedbejut, ma van a tárgyalásod
 a Lánchíd mellett. De nem érdekel.

Gyűjtő, Kisfogház, 1951. október 1.










„Haramiák és emberek” című  kiadványt nem is olyan régen mutatták be. 

A kötet Hantó Zsuzsa szerkesztésében a 2010 és 2011-ben szervezett történeti konferenciák bővített előadásait tartalmazza, melyek a Barabás-villában hangzottak el.





Hankó Zsuzsa  előszóban írt szavaival ajánlom elolvasásra.





„Nem könnyű Embernek maradni, de nem lehetetlen, és megéri. A fiú, aki számára tragikus volt, hogy a nővére azért halt meg, mert az orvos nem volt hajlandó osztályidegent kezelni, mégis képes volt megérteni az orvos kényszerű helyzetét, aki bizonyára a családját védte, de a megértése mellett világosan kiderül az egyet nem értése.



Bosszúvágy egyetlen életírásban sem fedezhető fel, de a megvetés annál inkább. Az üldözöttek általában készek a megbocsátásra is, de ez nem jelenti a gonoszság elfogadását. Mert Ember több van, mint haramia, csak talán kevésbé látszik. A könyv célja láttatni a többséget.”








  Wass Albert idézettel zárom ezt az oldalt:


“Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.”
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése