2014. január 9., csütörtök

A MADEFALVI vérengzés 250.évfordulója volt Január 7-én!






A MADEFALVI vérengzés 250.évfordulója volt január 7-én!


1764. január 7. 
A madéfalvi vérengzés:

 Erdélyben a Siskowicz altábornagy vezette császári katonaság megrohanja a Madéfalván egybegyűlt, szabadságjogaikért küzdő, az erőszakos császári besorozások ellen tiltakozó csíki székelyeket. A vérfürdőben kétszáz székelyt megölnek, további 200 gyermeket, asszonyt és öreget a dermesztő fagyban hajszoltak a halálba. Ezután az életben maradottak Moldvába menekültek.


Madéfalván és megannyi más székelyföldi településen is éjfélkor megkondultak a harangok a több száz áldozatot követelő vérengzés áldozatainak emlékére.







Az emlékező éjféli harangozásra a Székely Nemzeti Tanács kérte fel karácsony előtt a történelmi magyar egyházakat; előzőleg a csíki római katolikus papok is megállapodtak a harangozásról.


Ismeretlen szerző a tragikus eseményt SICULICIDUM-nak nevezte, mely a székelyek legyilkolását jelenti. A GENOCIDIUM és a székelyek latin nevéből összeállított, kronosztichont adó szó betűi, mint római számok, összeolvasva 1764-et, a Madéfalvi veszedelem évét adják.





A végleges tisztességes emlékműre 1891-ben indult meg a gyűjtés. 1899-ben Tamás József építész által készült el az andezit építmény együttes. A tetején a Turul szobor Köllő Miklós erdélyi székely szobrász munkája. Az emlékmű felavatása 1905. október 8.-án volt.




Nem végződhet egy ilyen történet szomorúan. Nyírő József erről is gondoskodott, amikor leírta Buccow sorsát. A hóhért egy csíki özvegyasszony megátkozta, ezután napokon belül orbánccal induló bajban, kínok között pusztult el a nyomorult. Az áldozatokra meg azt mondta egy öreg székely:

„amit az ember a nemzetjiért szenved, az nem baj,
hanem igen-igen nagy dicsőség.”



Kattints rá! 
Elektronikusan is olvasható már!






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése