A MADEFALVI vérengzés 250.évfordulója volt január 7-én!
1764. január 7.
A madéfalvi vérengzés:
Erdélyben a Siskowicz altábornagy
vezette császári katonaság megrohanja a Madéfalván egybegyűlt,
szabadságjogaikért küzdő, az erőszakos császári besorozások ellen tiltakozó
csíki székelyeket. A vérfürdőben kétszáz székelyt megölnek, további 200
gyermeket, asszonyt és öreget a dermesztő fagyban hajszoltak a halálba. Ezután
az életben maradottak Moldvába menekültek.
Madéfalván és megannyi más székelyföldi településen is
éjfélkor megkondultak a harangok a több száz áldozatot követelő vérengzés
áldozatainak emlékére.
Az emlékező éjféli harangozásra a Székely Nemzeti Tanács
kérte fel karácsony előtt a történelmi magyar egyházakat; előzőleg a csíki
római katolikus papok is megállapodtak a harangozásról.
Ismeretlen szerző a tragikus eseményt SICULICIDUM-nak nevezte,
mely a székelyek legyilkolását jelenti. A GENOCIDIUM és a székelyek latin
nevéből összeállított, kronosztichont adó szó betűi, mint római számok,
összeolvasva 1764-et, a Madéfalvi veszedelem évét adják.
A végleges tisztességes emlékműre 1891-ben indult meg a
gyűjtés. 1899-ben Tamás József építész által készült el az andezit építmény
együttes. A tetején a Turul szobor Köllő Miklós erdélyi székely szobrász
munkája. Az emlékmű felavatása 1905. október 8.-án volt.
Nem végződhet egy ilyen történet szomorúan. Nyírő József
erről is gondoskodott, amikor leírta Buccow sorsát. A hóhért egy csíki
özvegyasszony megátkozta, ezután napokon belül orbánccal induló bajban, kínok
között pusztult el a nyomorult. Az áldozatokra meg azt mondta egy öreg székely:
„amit az ember a nemzetjiért szenved, az nem baj,
hanem igen-igen nagy dicsőség.”
Kattints rá!
Elektronikusan is olvasható már!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése