Az első világháború (I. világháború, a második világháború
előtt egyszerűen csak a világháború vagy „a nagy háború”) 1914-től 1918-ig
tartott. Az összesen több mint 15 millió ember halálát okozó, négy éven át
tartó öldöklő küzdelem a korabeli gyarmat- és érdekeltségrendszer
újrafelosztásáért indult. Bár valamennyi részt vevő nemzet meg volt győződve
arról, hogy gyors offenzívával legyőzheti ellenfeleit, s fél év alatt véget
érhetnek a hadmozdulatok, a háború végül négyévnyi véres küzdelemmé
terebélyesedett. Az Osztrák–Magyar Monarchia szétesett a háború végére,
valamint a német területszerzés illúziója is szertefoszlott. A háborút lezáró
békerendszer igazságtalanságai a második világháború kitöréséhez vezettek.
/Wikipédia )
Kimegyek a doberdói harctérre,
feltekintek a csillagos nagy égre.
Csillagos ég, merre van a magyar hazám,
merre sirat engem az édesanyám?
Én istenem, hol fogok én meghalni?
Hol fog az én piros vérem kifolyni?
Itália közepébe lesz a sírom,
édesanyám, arra kérem ne sírjon.
Feladom a levelem a postára,
rátalál az édesanyám házára.
Olvasd anyám, vérrel írott levelemet,
Doberdónál hagyom az életemet.
Édesanyám nem írok több levelet,
puskagolyó lőtte el a szívemet.
Eltemetnek az erdei gyöngyvirágok,
megsiratnak a falumbeli leányok.
( Széles András előadása )
Kattints rá!
Immáron 100 éve történt, de a történteket, a következményeit felejteni nem
lehet.
És ennek kapcsán emlékezzünk Gyóni Gézára, az elfelejtett költőre, aki részt vett ebben a háboruban és a harcmezőn lelte halálát.
( 1884. június 25. — 1917. június 25. )
Gyóni Géza
Sírvers
Hazai domb lesz vagy idegen árok
Bús sirom fűve amelyen kihajt,
Kopott fejfámon elmosódó írás
Bolygó vándornak ezt hirdesse majd:
Boldog, ki itt jársz, teérted is
Megszenvedett, ki lent nyugszik, a holt;
Véres harcok verték fel hírét,
De csak a béke katonája volt.
Kattints rá!
Gyóni Géza szobor Sopron ( Nagy Benedek alkotása )
CSAK EGY ÉJSZAKÁRA...
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy - mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy
éjszakára:
Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
Csak egy
éjszakára:
Mikor gránát-vulkán izzó közepén
Ugy forog a férfi, mint a falevél;
S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, -
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy
éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam... feleségem...
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
Csak egy
éjszakára:
Vakitó csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet.
Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.
Csak egy
éjszakára:
Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!
Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
Hogy esküdne
mind-mind,
S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
- Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
(Przemysl, november.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése