Közeledik ismét az 1956-os forradalom október 23-i
évfordulója.
Két vers Kárpáti Kamiltól
( aki megjárta Recsket is )
Sóhaj
Atlasz súlyától görnyed a vers.
Úristen, miért, hogy a földre versz?
Hogy merjen álmodni az élet?
Odavágyom, hol az országok zöldek, füvesek,
hol a tavak tiszták, kékek.
Ahol majd virágot hordok, nem köveket.
Asztal végén
Asztal végén, s csak állva ehetek.
Apró, ezüstfejű öreg a társam.
Azt mondja: „Fiam, mondj verseket.”
Rávesz, hogy Vörösmartyt magyarázzam.
A félfalatnyi ebéd elakad.
Csodás szókratészi vita támad.
Ki érti meg, mit jelent, hogy faljuk,
zabáljuk a verset vacsorának!
Írók, színészek. A szellem emberei. Letartóztatják és
börtönbe vetik őket, akár a közönséges bűnözőket. Kiért 1950-ben, kiért
1958-ban jönnek, kit nyolc évre, kit életfogytiglanra ítélnek. Majd mindannyian
megjárják a Gyűjtőfogházat, a Fő utcát, a váci börtönt, Márianosztrát, van aki
Recsket is. Börtönemlékeikről beszélnek Bertha Bulcsunak Csurka István, Darvas
Iván, Eörsi István, Göncz Áprád, Kárpáti Kamil, Kiss Dénes, Kunszabó Ferenc,
Lakatos István, Mensáros László, Nagy Attila, Tóth Bálint, Zsombok Tímár György.
Idézet Nagy Attila
színművésszel folytatott beszélgetéséből.
„ Három napig vártunk az ítéletre. Beszélhetnék róla, hogy
milyen az, amikor az ember három napig nem alszik, amikor az őrök már
nézegetik, hogy megőrültél-e, és vigasztalnak, hogy nem olyan súlyos dolog az
akasztás. De ennek nem ez a lényege kérlek. Egy ilyen három nap az egy
kilátótorony. Másként nem tudom nevezni. Én mindent az életemben másként láttam
ez alatt a három nap alatt. Minden belső értékem megváltozott, átrendeződött.
Azok a dolgok tűntek rendkívül fontosnak, amiért sajnáltam az életet, amiket én
a magam erejéből megcsináltam. Ott fogalmazódott meg bennem örökre, hogy
létezni kell és nem látszani. Egzisztenciális kapcsolatok eszembe sem jutottak.
Azoknak a dolgoknak az elvesztése szorongatta a torkomat, amelyek közvetlenül
énbelőlem indukálódtak. Ettől kezdve ragaszkodtam ehhez az új értékrendhez. Nem
érdekelt a látszat, csak a megvalósulás. Ezt a belső átalakulást fontosabbnak
tartom, mint azt a rémületet, amelyik akkor életben tartotta az embert. Az öröm
is nevetséges. Sírva fakadsz a boldogságtól, amikor 23 éves korodban azt
mondják, hogy 12 év börtönre ítéltek el. „
Hogy ki is volt Bertha Bulcsú?
Kattints rá!
Ha nem találod a könyvet, akkor az alábbi oldalon mindent elolvashatsz az írótól!
Kattints rá!
