2012. november 7., szerda

Tiziano Terzani - A vég nekem a kezdet...



Jelenet a filmből




Azt gondolom, kevesen tudják ki is volt Tiziano Terzani.
Aki megnézi életrajzi filmjét, vagy elolvassa könyvét
 meg fogja kedvelni ezt a nagyszerű embert.







/ Tiziano Terzani 1938-ban született Firenzében. Szűkös anyagi helyzetben nevelkedett. 1961-ben diplomázott le kitűnő eredménnyel a Pisai Egyetem Jogi karán. 1965-ben az Olivetti cég megbízásából kurzusokat tartott a világ számos részén (Japán, Dél-Afrika), ahol szembesült a faji megkülönböztetés illetve az afrikai kontinens szociális kizsákmányolásának problémáival. Első újságírói publikációi az Astrolabio lapban jelentek meg. Ezekben az években döbbent rá, hogy az újságírásnak akarja szentelni az életét.)

 Terzani 2004. július 28-án hunyt el. A vég nekem a kezdet című posztumusz művében fiával, Folco Terzanival osztja meg élete legfontosabb reflexióit.
 





Jelenet a filmből



Ez az életrajzi film Tiziano Terzani neves újságíró élettörténete, amely a könyv alapján készült. Nem átlagos életrajz ez, mert a világtól orsignai kis kunyhójába visszavonult, rákban szenvedő, haldokló  Terzani a fiával, Folcóval beszélget, miközben elmondja neki  lelki tapasztalatait, készülődését a halálra. Fia  pedig lejegyzi apja  szavait. 
 
Alig néhány szereplős, csöndes filmet láthatunk, amely mindezek ellenére képes magával ragadni. A múlt  nem képekben, hanem szavakban fogalmazódik  újjá, miközben a mesélő rendkívüli átéléssel eleveníti fel mindazt, amit arra érdemesnek ítél. De nem csupán ezért érdekfeszítő a film, hanem azért is, mert az életbölcsességek, amelyek elhangzanak, nem maradnak üres szólamok. Minden esetben nyomon követhetjük ugyanis a hozzájuk vezető történetet, akkor is, ha a korabeli jelenetek nem a vásznon, ha nem a nézők képzelőerejének a nyomán születnek újjá. Ideológiák és helyszínek változnak, nem csupán a külső világ zűrzavarában, hanem Tiziano hétköznapjaiban is. A mozgalmas, tartalmasnak látszó életbe pedig éppen a betegség hozza meg a csöndet, ez ad teret a számvetéshez szükséges időnek. Ezek az utolsó beszélgetések, gesztusok így nem félelmet, hanem nyugalmat árasztanak.


  
Jelenet a filmből

Terzani sűrű, eseménydús életet élt, egész életében úton volt, könyveket is írt, bejárta a Távol-Kelet zömét, a Der Spiegel-nek tudósított a vietnami illetve a kambodzsai háborúról, Japánból, Kínából, Tibetből, Indiából is többek között. Élete végéhez közeledvén, mikor már tudta, hogy beteg, három évet töltött a Himaláján egy mesterrel, akit csak az Öregként emleget.
  
Bár sokat volt távol családjától, mégis  mindkét gyereke és felesége is ott van vele az utolsó hónapjaiban Orsignában, és minden megnyilvánulásukból  az egymás iránti szeretetet érezzük. Szép halál - mondhatnánk.  Bruno Ganz élethűen alakítja az írót.  ( A film 2010-ben készült.)

Sok bölcsességet kapunk tőle az életről.   Őszinte, élvezetes sztorikat hallgathatunk életéből.

Így rajzolódik ki egy ember portréja, aki tisztában van saját gyarlóságaival is. Szép film volt. 
Méltó emlékezés,  és  egyben  jól illeszkedett  ez a film  Halottak Napja alkalmából a DUNA TV műsorába is. 








Persze a könyvét is meg lehet venni és érdemes elolvasni!
A vég nekem a kezdet (Apáról fiúra - az élet nevű nagy utazás története)



Terzani utánozhatatlan beszédstílusa, egy olyan ember derűjéről árulkodik, aki többé már nem harcol,  megbékélt a halál gondolatával, mosolyogva, derűvel indul egy másik világba. Felszabadultan emlékezik,  boldogan meséli  kalandokban és szerelmekben gazdag életét.
Azt  írja  valahol, hogy sosem érezte jól magát értelmiségi körökben, szerinte az igazi emberek azok, akik a földeken dolgoznak, és ezért  akárhol járt is, igyekezett a helyiek kultúrájában elmerülni.

Vagy mit válaszol a fia egyik kérdésére?

 „Azt kérded, végül mit hagyok hátra? Egy könyvet, amely talán valakinek segíthet abban, hogy tisztábban lássa a világot, hogy jobban élvezze, és tágabb összefüggéseiben szemlélje a saját életét, azzal a látásmóddal, amely bennem oly erősen él.”

Hát többek között ezért is érdemes elolvasni a könyvet.

( Volt egy dokumentum film is róla, 2009-ben a Duna TV-ben adták. Sajnos nem láttam!

A férfi, akinek nincs neve - Az utolsó interjú Tiziano Terzanival

(Anam, il senzanome - L' ultima intervista a Tiziano Terzani) (színes, magyarul beszélő, olasz dokumentumfilm, 54 perc, 2005) )

Talán megismétlik
 és
 egyszer megnézhetem ! 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése