Azt gondolom, kevesen tudják ki is volt Tiziano Terzani.
Aki megnézi életrajzi filmjét, vagy elolvassa könyvét
meg fogja kedvelni
ezt a nagyszerű embert.
/ Tiziano Terzani 1938-ban született Firenzében.
Szűkös anyagi helyzetben nevelkedett. 1961-ben diplomázott le kitűnő
eredménnyel a Pisai Egyetem Jogi karán. 1965-ben az Olivetti cég megbízásából
kurzusokat tartott a világ számos részén (Japán, Dél-Afrika), ahol szembesült a
faji megkülönböztetés illetve az afrikai kontinens szociális kizsákmányolásának
problémáival. Első újságírói publikációi az Astrolabio lapban jelentek meg.
Ezekben az években döbbent rá, hogy az újságírásnak akarja szentelni az életét.)
Terzani 2004. július 28-án hunyt el. A vég nekem a kezdet
című posztumusz művében fiával, Folco Terzanival osztja meg élete legfontosabb
reflexióit.
Ez az életrajzi film Tiziano Terzani neves újságíró
élettörténete, amely a könyv alapján készült. Nem átlagos életrajz ez, mert a
világtól orsignai kis kunyhójába visszavonult, rákban szenvedő, haldokló Terzani a fiával, Folcóval beszélget, miközben
elmondja neki lelki tapasztalatait,
készülődését a halálra. Fia pedig lejegyzi
apja szavait.
Alig néhány szereplős, csöndes
filmet láthatunk, amely mindezek ellenére képes magával ragadni. A múlt nem képekben, hanem szavakban fogalmazódik újjá, miközben a mesélő rendkívüli átéléssel
eleveníti fel mindazt, amit arra érdemesnek ítél. De nem csupán ezért
érdekfeszítő a film, hanem azért is, mert az életbölcsességek,
amelyek elhangzanak, nem maradnak üres szólamok.
Minden esetben nyomon követhetjük ugyanis a hozzájuk vezető történetet, akkor
is, ha a korabeli jelenetek nem a vásznon, ha nem a nézők képzelőerejének a nyomán születnek
újjá. Ideológiák és helyszínek változnak, nem csupán a külső világ
zűrzavarában, hanem Tiziano hétköznapjaiban is. A mozgalmas, tartalmasnak látszó életbe pedig
éppen a betegség hozza meg a csöndet, ez ad teret a számvetéshez szükséges időnek.
Ezek az utolsó beszélgetések, gesztusok így nem félelmet, hanem nyugalmat árasztanak.
Terzani sűrű, eseménydús életet élt, egész életében úton
volt, könyveket is írt, bejárta a Távol-Kelet zömét, a Der Spiegel-nek
tudósított a vietnami illetve a kambodzsai háborúról, Japánból, Kínából,
Tibetből, Indiából is többek között. Élete végéhez közeledvén, mikor már tudta,
hogy beteg, három évet töltött a Himaláján egy mesterrel, akit csak az Öregként
emleget.
Bár sokat volt távol
családjától, mégis mindkét gyereke és
felesége is ott van vele az utolsó hónapjaiban Orsignában, és minden
megnyilvánulásukból az egymás iránti
szeretetet érezzük. Szép halál - mondhatnánk. Bruno Ganz élethűen alakítja az írót. ( A film 2010-ben készült.)
Sok bölcsességet kapunk tőle az életről. Őszinte, élvezetes sztorikat hallgathatunk
életéből.
Így rajzolódik ki egy ember portréja, aki tisztában van
saját gyarlóságaival is. Szép film volt.
Méltó emlékezés, és egyben
jól illeszkedett ez a film Halottak Napja alkalmából a DUNA TV műsorába is.
Persze a könyvét is meg lehet venni és érdemes elolvasni!
A vég nekem a kezdet (Apáról fiúra - az élet nevű nagy
utazás története)
Terzani utánozhatatlan beszédstílusa, egy olyan ember
derűjéről árulkodik, aki többé már nem harcol, megbékélt a halál gondolatával, mosolyogva,
derűvel indul egy másik világba. Felszabadultan emlékezik, boldogan meséli kalandokban és szerelmekben gazdag életét.
Azt írja valahol, hogy sosem érezte jól magát
értelmiségi körökben, szerinte az igazi emberek azok, akik a földeken dolgoznak,
és ezért akárhol járt is, igyekezett a
helyiek kultúrájában elmerülni.
Vagy mit válaszol a fia egyik kérdésére?
„Azt kérded, végül
mit hagyok hátra? Egy könyvet, amely talán valakinek segíthet abban, hogy
tisztábban lássa a világot, hogy jobban élvezze, és tágabb összefüggéseiben
szemlélje a saját életét, azzal a látásmóddal, amely bennem oly erősen él.”
Hát többek között ezért is érdemes elolvasni a könyvet.
( Volt egy dokumentum film is róla, 2009-ben a Duna TV-ben
adták. Sajnos nem láttam!
A férfi, akinek nincs neve - Az utolsó interjú Tiziano
Terzanival
(Anam, il senzanome - L' ultima intervista a Tiziano
Terzani) (színes, magyarul beszélő, olasz dokumentumfilm, 54 perc, 2005) )
Talán megismétlik
és
egyszer megnézhetem !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése