Chris Rea különleges egyéni zenei világába a pop- latin- és soft rock is remekül elfér egymás mellett, és akkor nem is szóltunk még a blues gyökerekről, ami egyre jobban tör előre. Az egyszerű gesztusok és a szűk szavak mestere a mainstream és az aktuális trendeket ötvözi saját egyéni stílusával. A „csodálatos szerző és brilliáns blues énekes” karrierje kezdete őta kapja a pozitív visszajelzéseket; a kritikusok és rajongók még a 80as évek elején figyletek fel rá, majd hamar learatta a nemzetközi babérokat is a „Shamrock Diaries”, „Dancing with Strangers” és a kiváló „Road to Hell”-el. A „King of Beach”-el Chris Rea áttért a finomított, elegáns rock stílusra, amit az „Auberge”, a „God’s Great Banana Skin” és az „Spresso Logic” is tükröz. Az utolsó 2 CD a „Stony Road” és a „The Blue Jukebox” újabb fordulópontot jelentett az életében.
Amilyen nyugodt a színpadon, annyira tökéletes mestere hangszerének és feltűnő hangjának. Koncertjein Rea soha nem a külsőségekre, a poénokra helyezi a hangsúlyt, nem használ speciális effekteket a show-k alatt, ellenben mindig is nagyra becsülte – és becsüli - az élő fellépéseket, hiszen így azonnal és közvetlenül tudja érzékelni a közönség reakcióit. A média a művész „élő” fellépéseit „a blues rock egyik legnagyszerűbb pillanatai”-ként jellemzi.
A páratlan tehetséges slide gitáros az erőt és az inspirációt mindig is a magánéletéből merítette. A félig ír, félig olasz származású Rea sosem vett részt balhékban mindig is harmonikus családi életet élt. Mindezek mellett zenész, aki felismerte a felületes hírnév és a tartós siker közti- valamint az arc nélküli szállító szalagok személytelensége és az egyéni kifejezés közti különbséget. ( kultúrinfo.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése