Pál fordulásának
napja közeledik, amikor a tél fele már elmúlt, és az idő remélhetőleg
lassacskán tavaszba fordul. Hogy is szól a népi mondás?
Ha fényes Szent Pál, minden
termés szépen áll.
Ha Pál fordul köddel, jószág hullik döggel.
Addig is a meleg szobában, ha már
megpihentünk, ha már szürkület jön, ha már beburkoltuk magunkat egy meleg
takaróba és elhelyezkedtünk kényelmesen:
olvassunk, hallgassunk zenét!
Csoóri Sándor
Hóhullásban
Hullnak a pelyhek egyre-egyre,
fehér körökben keringőzve,
szempilláidra zuhannak,
elalélnak és meghalnak.
Nézem a pillád lágy ivét,
mint gyönge virágkeritést,
s mögötte azt a kertet,
mely télben is melenget.
Csendes az este, menjél be,
hullongó álom hintsen be,
öröm száll a pelyheken;
hóhullás a szerelem.
Szepes Mária gondolatain pedig érdemes eltűnődnünk, elgondolkodnunk.
„Amiben most élünk, egy átmeneti állapot. Mindenki, mindenki
ellen. Borzalmas vad erők tombolnak. Nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe,
hogy úgy érzik, nincs belőle kiút. Pedig van, de csak egyéni! Tömeg megváltás
nincs! Egyénileg kell megtenned, amiért születtél, be kell töltened a jobbik
szerepedet. Mert vigyázz, kínálkozik rosszabb is! Próbáljátok magatokat
megismerve, másokat segítve, mások felé a jót sugározni. Jót tenni és tudni,
hogy ami most látszólag rossz, utólag kiderülhet, hogy jó. Nem formálhatjuk át
a világot a magunk képére. Mindenkinek joga van a saját világához. Tökéletes
ember nincs, mert akkor nem a földön lennénk. Mindenkit arra tanítok, hogy
legyen önmaga, hogy betölthesse azt a feladatot, amire született. Aki kapni
akar, annak először adni kell. A gond az, hogy az emberek mindent azonnal
akarnak, nincs türelmük végigjárni a fejlődésüknek megfelelő lépcsőfokokat.
Holott a földi lét a tapasztalásról kell, hogy szóljon mindannyiunk számára.
Véletlen történések nincsenek. Ha valaki szerencsétlennek érzi magát, akkor is
tudnia kell, hogy az események az előzmények tükrében, vagyis okkal történnek.
És azt is tisztán kell látni, hogy minden döntésünk jelzés a jövőnek. Ébredni
kell ahhoz, hogy önmagunkra találjunk, hogy fényt jelenthessünk a világnak,
hogy segíthessünk a Földön."
Cziffra György (Budapest, 1921. november 5. –
Longpont-sur-Orge, Franciaország, 1994. január 15.), Liszt Ferenc-díjas magyar
zongoraművész, az egyik legjelentősebb és világszerte ismert magyar zenei
előadóművész.
Apja, id. Cziffra György cimbalmos volt, játszott számos
kávézóban, színházban, az első világháború előtt Párizsban is. 1914-ben anyja
és két nővére hazatért és Budapesten élt nagy nyomorúságban, apját viszont
deportálták, ahonnan csak a háború után térhetett haza. Az angyalföldi
Tripoliszban felcseperedett gyermek zongoratehetsége korán megmutatkozott,
miután rengeteget gyakorolt Jolán nővére zongoráján. Apja is segítette
előrehaladását, de gyakorlásai csupán a saját rögtönzései voltak.
Dohnányi Ernő segítségével, nyolcévesen került be a
Zeneakadémiára, Dohnányi, Weiner Leó és Ferenczi György, Kéry Szabó Imre voltak
a tanárai. A Zeneakadémián el kellett kezdenie a rendszeres munkát, „…meg
kellett tanulnom a mesterséget, meg kellett tanulnom a zeneművek megismerését
és felismerését” – írta. Tizenhárom évesen, csodagyerekként már számtalan
sikeres koncertet adott Magyarországon, de külföldi koncertkörútjai (például
Skandinávia, Benelux államok) is sikeresek voltak. Ám hiába volt ragyogó
tehetség, az „előkelő” művészvilág nehezen fogadta be. Hogy családját eltartsa,
1933-tól lokálokban lépett föl, de 1934-ből fennmaradt egy filmfelvétele egy
hangversenyéről, ahol Schubertet játszott – matrózruhában.
Korán nősült, felesége az egyiptomi származású Soleilka
volt. 1942-ben – még meg sem született fia, György – behívták katonának.
Szovjet fogságba került, többször megszökött. 1946 szeptemberében tért haza, és
1947-től folytatta tanulmányait Ferenczinél, egyidejűleg ismét a pesti éjszakák
virtuóza lett. „Meggörbítvén gerincemet, ismét visszasüllyedtem az éjszaka
világába” – írta önéletrajzi könyvében. Bárokban muzsikált (Savoy, Dunakorzó,
Arizona stb.), a pesti művész- és sportolóvilág lokálról lokálra követte
(például Vásáry Tamás, Puskás Ferenc). Mezei Mária színésznő nemes
egyszerűséggel „zongoracsodának” nevezte. 1950-ben feleségével és kisfiával
együtt megpróbált disszidálni, de elfogták és kényszermunka-táborba zárták.
Kőfaragó üzemben és a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem építkezésén
dolgozott, rabtársainak koncertet is adott. 1953-ban szabadult, és bár kezei a
durva munkát megsínylették, újra a zongorázással próbálkozott – ismét a pesti
éjszakában. Budapesten, a Badacsonyi u. 1. sz. alatt lakott. Zongorajátéka még
a tűzfalon is rendszeresen áthallatszott a szomszédba.
1956. október 22-én Bartók II. zongoraversenyét játszotta a
Zeneakadémián. „A közönségből úgy tört ki a taps, mint az izzó láva” – írták
később a kritikusok. Sokan máig állítják, hogy ennek a hangversenynek nem kis
része volt az október 23-ai hangulat alakításában.
A nyugati határ 1956-os, átmeneti megnyitását kihasználva –
a határig egy oldalkocsis motorkerékpáron utazva, majd gyalogolva – családjával
elhagyta Magyarországot. Először egy ausztriai táborba kerültek, de három nap
múlva kikerültek onnan, és Cziffra a bécsi Brahms Saalban adott fergeteges sikerű
zongorahangversenyt, amelyről még a The New Yorkerben is kritika jelent meg. Az
év végén Franciaországba hívták. 1956 decemberében érkeztek Párizsba, és már
első hangversenyével szinte üstökösként robbant be a világ zenei életébe. A
Théâtre du Châtelet-ben tartott koncert után világhírű művészek tették
tiszteletüket öltözőjében: Marcel Dupré orgonaművész, Marguerite Long
zongoraművész és Arthur Honegger zeneszerző. Párizson kívül óriási sikerrel
szerepelt a világ nagy koncerttermeiben és fesztiváljain, hatalmas sikereket
aratva például Londonban a Royal Albert Hallban, New Yorkban a Carnegie
Hallban.
Charles de Gaulle – zenekedvelő felesége kérésére – meghívta
az Élysée palotába, és ezután megkapta a francia állampolgárságot. André
Malraux író, akkor kulturális miniszter javaslatára Senlisben telepedtek le,
ahol 1966-ban elindította a Festival de la Chaise Dieu-t, megvásárolta és
felújította a rendkívül rossz állapotban lévő, addig autójavító műhelyként
használt senlisi Saint Frambourg-kápolnát, ahol koncertek sorát adta, de
képzőművészeti kiállításoknak is helyet adott benne. A kápolna új üvegablakait Joan
Miró készítette, a felújított kápolnát Raymond Barre miniszterelnök avatta
fel.[7] Létrehozta a Cziffra-alapítványt (Foundation Cziffra), ami fiatal
zenészek és képzőművészek támogatását tűzte ki céljául.
Fia, ifj. Cziffra György (1942–1981) neves karmester lett,
akivel számos nagy sikerű közös hangversenyt adott. Fia 1981-ben egy
lakástűzben vesztette életét. Korai halálát apja nehezen viselte, emiatt
zenekarral többé nem lépett fel és lemezfelvételt sem készített. Ezután
felesége, a hit és a zene tartotta benne a lelket. Fellépései ritkultak, majd
72 éves korában egy Párizs-környéki klinikán – szívroham következtében –
elhunyt.
Zongorajátéka Liszt Ferencéhez hasonlítható, főleg
káprázatos improvizációs készsége miatt. Átirataiban kifejti a szerző vázlatos
zenei gondolatait. Játékát kontrapunktikus tudás, variációs művészet és
ötletesség jellemezte. Érett korára a 20. század legnagyobb pianistái,
Rubinstein, Horowitz és Richter mellé emelkedett. Mégsem volt elégedett
magával, folyton tökéletesítette tudását, rengeteget gyakorolt. Repertoárján
elsősorban Schumann, Chopin, Liszt, Grieg, Brahms és Rahmanyinov művei
szerepeltek, amelyek nagy részét hanglemezre is játszotta, emellett francia
barokk szerzők – mint például Couperin, Rameau, Lully – művei is a műsorán
szerepeltek, de a francia 20. századi szerzők (Ravel, Debussy, Franck) műveit
is gyakran játszotta. Emellett előszeretettel adta elő saját Liszt-stílusú
átiratait, parafrázisait.
Magyarországon 1956-ban Liszt Ferenc-díjat kapott, 1993-ban
pedig a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét adományozták neki.
Franciaországban – szintén 1993-ban – megkapta a Becsületrend tiszti fokozatát.
1986-ban Kőszeg díszpolgára lett.
„Csak az árnyékból a fénybe való átmenet korszakában
éreztem, hogy valóban élek, és szabad vagyok, olyankor amikor sötét börtönéből
kiröppenhetett a tűzmadár.”
( Cziffra György:
Ágyúk és virágok )
2013-ban emléktáblát avattak tiszteletére a budapesti
Muzsikus cigányok parkjában.
Balázs János zongoraművész minden év novemberében Hommage à
Cziffra címmel emlékhangversenyt ad a tiszteletére a Zeneakadémián.
2013-ban gyermekkori lakóhelyének, az egykori Tripolisznak a
közvetlen közelében parkot neveztek el róla. Ugyanebben az évben a Budapest
XVIII. kerületi Sallai Imre utca nevét Cziffra György utcára változtatták.
Díjak, kitüntetések
Liszt Ferenc-díj (1956)
Kőszeg díszpolgára (1986)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1993)
