Nincs is jobb a csendes nyári reggeleknél, amikor magadba szippantod az eső illatát, ámulattal nézed a színes virágmezőt, a zöld ezernyi színét. Megnyugszol, és olyan erőt kapsz, amellyel megnyugvással indulsz a napnak, a hétnek. Illatok, hangok, esti csillagok fonnak körbe. Jó, hogy nyár van végre!
Dsida Jenő
Nyáresti áhitat
Lépkedj vigyázva, kedves!
Míg mély varázsa tart
e percnek, ülj le mellém.
A csöndet ne zavard.
Az Ur mennydörög olykor,
máskor a suhogó
tölgyek holdfénybe rezgő
szavával suttogó,
máskor csókokba csattan
termő parancsa, majd
költők szájával szólal,
mikor a rím kihajt.
Most, hogy ily enyhületben,
mivel sem küzködőn
ülök a tiszta csendben,
a tiszta küszöbön:
egy kis tücsköt választott
s e cirpelésen át
beszél. Figyelj, figyelj csak!
Én értem a szavát.
1934
Babits Mihály
Július
Mint az ölyv két bús madárra
vigyázatlan gyenge párra
ugy jött ránk e szerelem
mint a zápor a határra
mint a nyári zivatar
oly borussan és hamar.
Most a felhők alatt állunk
csillagokra nem találunk:
minden csillag elaludt.
Vigyázz! most az éjben járunk:
sillanó sikos az ut -
ki tudhatja, hova jut?
Láttam amint szeme retten -
ó a boldogság kegyetlen,
nem valami vig dolog -
láttam amint sír ijedten
s mint veszélytől aki buj
finom feje rám borul.
Hallottam hogy hangja csuklott
láttam lelkében a poklot:
szeme fényes ablakán
félős lelke majd kiugrott
óriási ablakán,
amint fölvetette rám!
