Ma hajnalban teljesen véletlenül hallgathattam a Kossuth adón Kovács Ferenc zenésszel egy hosszú beszélgetést, amit egy-egy felcsendülő zenei műve szakított meg.
Örömömre szolgált ez a műsor!
Szivesen hallgattam.
Így aztán nem voltam rest, és a mai borongós délután, elővettem régen hallgatott lemezeit ! Újra meghallgattam őket. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a magyar gyökerű, veretes, különleges zenét!
A Magony együttes 2001-ben alakult Kovács Ferenc azonos című szóló albumának élő előadására. Az együttes vezetője, zeneszerzője, Kovács Ferenc a legnagyobb ismert népzenei gyökerű hegedűművész az országban. A Magony zenei stílusát leginkább a „kortárs parasztzene” kifejezés közelíti meg, amely ideális arányban egészíti ki a magyaros-rusztikus hangvételt a jazz szabadságeszményével. A Magony célja ősi, bennünk lévő magyar érzelmeket kifejezni magyarul, a klasszikus zene, az improvizáció, a cigány és népi hagyományok összekovácsolásával. Kovács Ferenc sokféle zenekarban közreműködve kamatoztatja klasszikus, modern, jazz- és folktanulmányait: dolgozott a 180-as csoporttal és Szabados György MAKUZ együttesében. Alapító tagja volt a Budapest Ragtime Bandnek, mellyel 15 évig dolgozott. Szólóhegedűsként játszott Kovács Gerzson Péter TranzDanz együttesének több darabjában is. Megbecsült tagja a Dresch Mihály Quartetnek, a Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Bandnek, a Djabe együttesnek. Legutóbbi lemeze: Magony vonósok (2003). Az együttes tagjai: Kovács Ferenc (hegedű, szárnykürt, ének), Salamon Bea, Oláh Kálmán (hegedű), Budai Sándor (hegedű, brácsa), Novák Csaba (bőgő), Németh Ferenc (ének), Mester László "Pintyő" (brácsa).
Így ír a lemezéről H.Magyar Kornél:
"A Gramofon magazin 2003. nyári számában (VIII. évfolyam 2. szám) megjelent egy kritika a Magony vonósok címû új albumról:
Újdonsült dél-indiai zenész barátom mesélte: idõs mestere szerint a legnagyobb mûvészek látják a zenét, a lehetõ legplasztikusabb formájában élik át, már-már életfunkcióik is annak a harmóniájára mûködnek. A Magony vonósok lemezborítóján Szabados György sorai "látható"-nak nevezik Kovács Ferenc zenéjét. Szabadosnak igaza van - valahol a mélyben ugyanaz mûködik ilyenkor az egész világon. Amikor az elsõ Magony-lemezrõl írtam (Gramofon, 2001. õsz, 34.), nem mertem kijelenteni, amiben az új, dupla lemezt hallgatva biztos vagyok: Kovács a legnagyobb ismert népzenei gyökerû hegedûmûvész az országban. Képzettsége ideális arányban egészíti ki az örökölt magyaros-rusztikus hangvételt, szabadságeszményét. Zenekarának tagjai (Budai Sándor, Oláh Kálmán, Salamon Beáta - hegedû, Novák Csaba - bõgõ, Németh Ferenc - ének) mind képzett, komolyzenész végzettséggel rendelkezõ muzsikusok. A Magony kompozíciói - fõként az elsõ lemez koncertfelvételein, de a TranzDanz társulatnak írt színpadi kísérõzenében is - biztos arányérzékkel idézik a magyar népzene határtalan, csapongó-busongó szabadságát, de sosem dagályosságát. Tempói mindig nagyon pontosak - képzettsége ezen a ponton a legnyilvánvalóbb -, mûvészi keretet szabnak a hegedûdallam kántáló megszólalásának. A zenéjének világa (különösen a koncertlemez csúcsán elhangzó, kétrészes szarvas-szvit) intenzív erõvel idézi fel a magyarság legõsibb emlékeit. Kovács Ferenc szárnykürtje is felcsendül az elsõ korong végén - a Soós Imre emlékére játszott népdal szólóbetétje egyszerûen gyönyörû. Köszönet illeti a Gramy kiadót, amely minden támogatást nélkülözve, teljesen önerõbõl jelentette meg ezt az értékes produkciót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése