Mint mindig !
Teljesen véletlenül kattantam rá a FŐNIX tévé délutáni adására.
Nagy örömömre Melocco Miklós beszélt hosszan 1956 -ról.
Őszinteség, tisztaság, emberség, mély, szép emberi gondolatok! Ritka az ilyen manapság.
Gondolatok arról, hogyan születtek szebbnél szebb szobrai.
Nem is olyan régen Szombathelyen volt kiállításának megnyítója a Vitalitas Galériában.
Aki arra jár, még megnézheti október 30-ig.
Szinte majd minden alkotásában felfedezem a fájdalmas visszaemlékezés mély rezdüléseit egyedülálló csodálatos szobraiban.
A vhf.hu honlapján találtam az alábbi gondolatait:
"Ébredéskor már-már hatalmunkban vannak az álmaink. Ha elveszítjük a hatalmunkat felettük, újra mélyen alszunk. De amíg beleszólhatunk az álmokba, vágyaink szebbé tesznek bennünket és szépülnek az álmok is. Addig csak történik velünk az álom hatalmas hangulatú rendetlensége, és mi csak sodródunk a vágyaink szépsége nélkül. Hazánk mai életében - az ébrenlét határán- szebb álmokat akarok teremteni az álmodozás szárnyain, valóra váltva azok emlékműveit."
Röviden a Wikipédiából:
Melocco Miklós (Róma, 1935. április 3.-) Kossuth-díjas szobrászművész.
Polgári családban és környezetben, Rómában született, így neveltetésével elsajátította a művészetek szeretetét és tiszteletét. Kisgyermekként családjával egy ideig Berlinbe költöztek, majd hazatértek Magyarországra. A budapesti, Stefánia úti lakásukkal szomszédságban Ligeti Miklós szobrász lakott, s ez is mély benyomást gyakorolt rá. A második világháború alatt és utána pár évig a család Iváncsán élt.[1]
Budapesten Melocco Miklós egyházi iskolába járt. Apját, Melocco Jánost (1909. december 26 - 1952. február 22.), aki 1945-1950-ig az Új Ember folyóirat segédszerkesztője volt, elfogták, s az 1950-ben tartott koncepciós perben halálra ítélték. 1952. február 22-én akasztással végezték ki.[2] Így az addigi békés családi háttér szétzilálódott. Anyagi gondokkal küszködve járt a gimnáziumba, a tanulás mellett dolgozott, volt hómunkás, sírásó, segédmunkás. Háromszor jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, az első két alkalommal polgári származása miatt elutasították.
1955-ben vették fel a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, mesterei kezdetben Gyenes TamásMikus Sándor voltak. 1961-ben Kmetty János és Pátzay Pál mestereknél végzett. Dolgozott a Fiatal Művészek Stúdiójában is (a padon ülő Adyt csinálta itt). 1970-től a Kecskeméti Művésztelepen is élt családjával, majd a budapesti Dózsa György úti műteremben dolgozott. 1981-től Zsámbékon telepedett le, azóta is itt él és alkot. 1990-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola címzetes egyetemi tanára. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1995-től elnökségi tag.
Kitüntetései, díjai
1966 Stúdió Díj
1973 - XIV. Szegedi Nyári Tárlat fődíja, Szeged
1975 - Munkácsy Mihály-díj
1982 - Érdemes művész
1985 - Neugeld Anna Alapítvány díjazottja
1987 - Podmaniczky-díj
1988 - Kossuth-díj
1998 - Magyar Örökség díj.
2004 - Prima Primissima-díj
2008 - Szent Márton-díj - Zsámbék díszpolgára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése