A Falk Miksa utca , egész napos fesztiválja, a Falk Art Fórum tegnap másodjára is sétálóutcává változtatta a galériás negyed központi tengelyét. Tucatnyi program volt, sátrak, festett padok, műsorok.
Állítólag, a válság hatására a műkereskedelem piaca fellendülőben van. Értékálló befektetés a képzőművészeti alkotás, az antik tárgyak, alkotások vétele.
De vajon kik azok, akik ezt megtehetik? El tudom képzelni! Hát biztosan nem a középrétegből kerülnek ki!
Nem irigylem őket. Nem biztos, hogy a pénzüktől boldogabbak, mint más, náluknál kevésbé tehetősebb embertársaik.
De elgondolkodtató!
Mindenesetre elsétálgattam ezt a délutánt a különböző galériákban. És elámultam mennyi szép kincs van a galériatulajdonosok kezében. Sokrétű program volt valójában ( képek, bútorok, poszterek, szőnyeg, ékszer, stb.). Gondolatban eljátszadozhattam, mi lenne, ha ezt vagy azt meg tudnám vásárolni… Például egy szép Kovács Margit kerámia, vagy mondjuk a 440.000.-Ft-os 51 db-ból álló gyönyörű meisseni étkészlet…Vagy egy Csók István kép…
S ahogy estefelé, már hazafelé menet, egy boltból kiléptem, a bolt melletti kapumélyedésben - talán kontrasztként - megágyazva magának a hideg októberi éjszakára, már békésen szendergett egy hajléktalan!
Még csak annyi hozzáfűznivalóm lenne:
Talán nem kellene kitenni olyan kínos fellépésnek az igazán jó jazz-zenészeket, mint pl. Bacsó Kristóf és Horváth Barcza Horváth József duettjét. Akik becsületükre legyen mondva tisztességgel játszottak. Ugyanis én végig ültem a 40-45 perces előadásukat. Talán még élvezni is tudtam volna, ha a kedves lézengő, nevetgélő, étkező közönség nem zavart volna, ha nem zavarta volna az előadó művészeket. Bár igyekeztek alázattal játszani. A meghírdetett utánuk következő fiatal, tehetséges Tóth Viktor jazz szaxofonost már meg sem vártam.
Tudom, hogy zenéjük rétegzene, de akkor talán nem kell azt képzelni, hogy esetleg ilyen alkalmakkor kell szerepelniük. Nekem volt megalázó, és kellemetlen mint nézőnek, amit ott tapasztaltam.
Persze! A közönség nagy része biztosan a „ műélvezettel volt elfoglalva”, és valahogy nem kellett nekik ez a fajta muzsika. (Kénytelen vagyok így fogalmazni).
Mi mást is gondolhatnék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése