A Duna TV jóvoltából a magyar film napjai sorozatban a múlt héten több magyar filmet megnéztem. Némi csalódással.
2006-ban készült a Friss levegő ( Kocsis Ágnes filmje ).
Mondanivalója van, jók a szereplők, de nekem nem tetszett a film.
Egy idő után csak ismételte önmagát. Nem igazán tudtam élvezni.
Aztán jött a volt állami gondozott növendék ( utógondozott ) története, aki keresi a múltját, önmagát.
Halálosan unalmas volt számomra. (Bogdán Árpád filmje : Boldog új élet c. film 2007 ) Nem tetszett. Pedig izgalmas téma.
És akkor jött az
Alena utazása
Magyar filmetűd (2008) (15')
Ujj Mészáros Károly rendezte, amely egyszerre dolgozza fel a délszláv háború borzalmait és egy halálos betegség következményeit, az emberi kapcsolatokra, konkrétan apa-fiú, férj-feleség viszonyokra koncentrálva, kitűnő színészi alakításokkal.
forgatókönyvíró: Ujj Mészáros Károly
Szép és megrázó a filmetűd!
Iszka utazása ( 2007 )
rendező: Bollók Csaba
operatőr: Gózon Francisco
A kamaszkorú amatőr főszereplő, Varga Mária senkit sem hagy megérintetlenül. Amikor hallgat , tekintete közlékeny, számunkra elképzelhetetlenül nehéz sorsa közben is ég benne valami erős és tiszta fény. A film egy igen-igen kemény világról szól: Iszka, a Déli Kárpátok bányavidékén ( Zsil-völgye) az utcán nő fel, viszontagságos gyerekkora után idő előtti felnőtté érik, feketekereskedők hálójába kerül, miközben kalandos utazása során eljut a Fekete-tengerig.
Szívszaggató a film minden képe!
Számomra nagy élmény volt a
Tízezer nap ! ( régi film!)
fekete-fehér, magyar filmdráma, 103 perc, 1967
rendező: Kósa Ferenc
forgatókönyvíró: Gyöngyössy Imre, Csoóri Sándor, Kósa Ferenc
zeneszerző: Szöllősy András
operatőr: Sára Sándor
szereplő(k):
Kozák András (ifj. Széles István)
Molnár Tibor (Széles István)
Görbe János (Sándor)
Bürös Gyöngyi (Juli)
Koltai János (Bánó Fülöp)
Rajz János (Balogh)
A film a Széles család történetén keresztül ábrázolja a magyar parasztság sorsát. Megelevenedik a múlt: a kiszolgáltatottság, megalázottság, kemény küzdelem a betevő falatért, nélkülözéssel, csapásokkal teli házasság. A felszabadulást követő időszakból az ifjú Széles történetén keresztül felidézi a beilleszkedést az új körülményekbe, az ötvenes évek politikai hibáinak következményeit, a forradalmi idők okozta válságot. Az egész krónikán át végighúzódik az a mély barátság, amely Szélest Bánó Fülöphöz, a hajdani szegényparasztból lett pártfunkcionáriushoz fűzi. Ha nézeteltérések vannak is közöttük, barátságukat megpecsételi sorsközösségük. A felnövekvő új nemzedék állásfoglalása, a múlt hibáinak, a szülők szemléleti fogyatékosságainak helyes értékelésére való törekvés- Széles ifjúvá serdült fiának gondolkodásmódjában jut kifejezésre.
Díjak és jelölések:
Cannes (1967) - Legjobb rendező: Kósa Ferenc
Cannes (1967) - Arany Pálma jelölés: Kósa Ferenc
Számomra magyar ballada a magyar parasztság sorsáról....
Lehetne a filmet tovább folytatni....Újabb történetekkel...
Kritikák a filmről:
...... Amiben ez a film – a kritika elismerő megállapítása szerint – valami egészen új, megdöbbentően bátor kezdeményezést jelent, az a lírai filmdráma megteremtésének kísérlete. Mindez csak jól összehangolt munka eredménye lehetett, amelyben az egységes rendezői koncepciót egyaránt szolgálta a Kósa–Csoóri–Gyöngyössy-szöveg és Sára Sándor képi költészete. Akik látták a filmet és megszerették, úgy gondolom, teljesen egyetérthetnek Gyurkó László találó megállapításával: „… ahogy Bartók nem a népdalra építette zenéjét, hanem a népdalt építette bele művészetébe, Kósa is anyagnak tekinti a „natur" szereplőket, „natur" dialógusokat. Igen a módszer valóban bartóki. Mit kívánjunk hozzá a fiatal és tehetséges rendezőnek? A kortársak nagyobb és tömegesebb megértését, mint amiben példaképe életében részesült. Erre a tömegesebb megértésre egyébként – úgy érezzük – a magyar filmművészet egésze is rászolgált.
(U. Sz.)
TÍZEZER NAP
Rendezte: Kósa Ferenc
Forgatókönyvíró: Gyöngyössy Imre, Csoóri Sándor, Kósa Ferenc.
Operatőr: Sára Sándor
Díszlet: Romvári József
Zene: Szöllősy András
Főszereplők: Molnár Tibor, Bűrös Györgyi, Kozák András, Koltai János, Siménfalvi Ida, Rajz János, Siménfalvi Sándor, Görbe János, Nagy Anna, Káldi Nóra, Sallay Kornélia.
Készült: 1965-ben.
RENDEZŐ: KÓSA FERENC
1962-ben végezte a főiskola filmrendezői tanszakát. Már az utolsó évben komoly feladathoz jutott. „mikor ötödéves lettem – vallja magáról –, a főiskola történetében először nekem nyílt arra lehetőség, hogy önálló játékfilmmel diplomázzak. Ez volt a Tízezer nap. Attól, hogy vele kezdtem foglalkozni, minden más mellékessé vált az életemben. Ez a film lett a barátom és az ellenfelem, a családom, a hitem, a félelmem és a szerelmem is…" Amikor elkészült a film, nem sok megértésre talált. Kósa már-már otthagyta a pályát, de filmjébe vetett hite mégis erősebb volt. A Tízezer nap végül is eljutott Cannes-ba és az 1967-es nemzetközi filmfesztiválon a legjobb rendezés díját nyerte, világszerte feltűnést keltett, sikert aratott. Öngyilkosság c. József Attila-motívumból épülő rövid játékfilmje 1968-ban Tours-ban, a rövidfilmek fesztiválján a filmkritikusok díját nyerte. Szlovák–román–magyar együttműködéssel készítette Dózsa Györgyről szóló nagyszabású filmjét, az Ítélet-et, mely az 1970-es pécsi játékfilmszemlén a közönség díját nyerte.
(U.Sz.)
TÍZEZER NAP
(Kritikai tükör)
A történet – inkább dráma – egy harminc éves időszak tragikus epopeiája: tízezer lángoló nap. A film témája: a magyar föld, mindazzal a szenvedéssel együtt, amit ez jelentett azelőtt, a forradalom alatt és előtt. Tudjuk, hogy a vidék és az ott élő emberek a magyar filmművészet kedves témája. Kósa Ferenc művészetén erősen érződik Bartók Béla… Az elnyomás és sötétség korszakában, mikor még kapát érintettek az újszülött homlokához, és az éppen formálódó új világban játszódik a cselekmény.
A film szereplői Gorkij hőseinek mértékével mérhetők: nem lírai hősök. De meleg, élő, érdes emberek. Ez is egy új formákat kereső film. A csodálatosan megkomponált képek nyugalma ellentétben van a szenvedélyek és szenvedések bemutatására szolgáló képsorok tömött interieurjével – Sára Sándor főoperatőr munkája.
A Tízezer nap nagy film.
(L'Humanité, április 29. Párizs.)
Ez a film a legtisztábbak közül való, ez az, amelyik tudtunkon kívül tanít és énekel még a fagy csöndjében is.
A vásznon néha kitágul, végtelen lesz, az operatőr, Sára Sándor művészetének segítségével. De amit megnyit előttünk a sápadt, néha fekete horizont, melyen majdnem szünet nélkül végigsüvít a szél: az nem egy nép részletes portréja, ez a történelem, a sorsának lényege, melyen keresztül néhány paraszt, egy tanya, és három generáció érleli napjait. És ebben a realista hőskölteményben, ahol a parasztok majd eszüket vesztik a csodálkozástól, amikor egy szép reggel arra ébrednek, hogy megszabadultak a szolgaságtól – közel harminc évre van szükségünk, hogy fölfedezzük: kétségtelen, drámákon és keserűségeken túl ott van a forradalom minden szóban, minden mozdulatban. Ezek a parasztok költők, akik megváltoznak, mint maga a föld is, hogy igazi költőkké váljanak.
(La Patriote – Cannes 1967. ápr. 29.)
Inkább ballada, mint krónika ez a film, folyamatos tablókat mutat, amelyek közül egyik-másik nagyon, plasztikusan szép, inkább színházba vagy operába való. A szálak nem annyira egymáshoz kötődnek, mint inkább a főhős, az öreg paraszt asszociációihoz. Ez olyan személyes hangot kölcsönöz a műnek, hogy az alkotó szabadon mozoghat az egyén és a közösség előtt, az intim beállításokról a tömegjelenetekre. Ezek különben csodálatosak, talán a legjobban megkomponált részei a filmnek. Mindenképpen a legfrappánsabbak, mint pl. a munkások lassú, csöndes felvonulása.
(Le Monde 1967. ápr. 30.–máj. 2. – Párizs.)
A Tízezer nap becsületes, szilárd és szomorú mű. Semmit sem rejt el a közeli, keserű múlt ellentéteiből és nem akar mindenáron meggyőzni az ismeretlen jövő jóságáról.
Kósa Ferenc rendező kivételes képi tulajdonságokkal rendelkezik: az aratás hónapjai, a téli időszak, a munka és az ünnep napjait ünnepélyes ütemben adja vissza.
A közömbös, ellenséges, vagy ajándékait gazdagon osztogató természet és a parasztok komor fáradozása közti ellentét a Tízezer nap-ban, az abszolút tökély perceit villantja fel.
(Il Giorno, 1967. április 29. – Róma.)
Túl a realizmuson, mely úgy töri szét az időt, mint ahogy levágunk egy szelet kenyeret. Kósa Ferenc megosztotta filmjét mindattól, ami számára nem tűnik életbevágónak. Felemeli a hangot, képekben koncentrálja az ellentétes érzelmeket. Erőszakkal töröl sorokat, hogy eljusson a beszédnek egy bizonyos ünnepélyességéhez, amely figyelemre késztet bennünket, majd még csodálatra is. Ez a föld beszéde és mindazoké, akik a földet szolgálják, alázatos és büszke beszéd, mely igen közel hozza a valódi igazságot.
(Télérama, 1967. december 24. – Párizs.)
A találékonyság szabad szelleme elsősorban a képekhez való viszonyában mutatkozik meg Kósa Ferencnél. A Tízezer napban a kép nem ábrázolás, nem reprodukció, mint például abban a kifejezésben „képeskönyv", inkább olyan, mint egy cselekvés, mint cselekvés az emlékezetben, mint felvételek a tényekről, a szöveg varázslatos szépsége fogja kézen a képet, mintegy kézbe veszi a képet, ez a csodálatos szépségű szöveg, melyet egy csodálatos szépségű hang mond el, szívéhez szorítja a képet, felemeli, elviszi, majd a kellő pillanatban eltávolítja, annyira sikeresen, hogy a film minden pillanatában úgy érezzük, hogy mi magunk mozdulunk ki helyünkről.
Ezzel a hatalmas alkotással kapcsolatban nincsen kedvünk részletekbe belemenni, bárha a részletek egyenként elbűvölőek. A Tízezer nap egyike a filmtörténet óriásainak.
(Le nouvel Observateur, 1967. május. – Párizs.)
És végül a
Mázli c. film ( 2008 )
Keményffy Tamás első nagyjáték filmje kicsit olyan kusturicás film, azt hiszem. A sírva vigadós vígjáték mögött, ott van a magyar néplélek. Érezhetően szeretettel figurázza ki őket a rendező. A történet szerint egy kis falu, az osztrák-magyar határon fekvő Ógyarmat lakói véletlenül megfúrják a legnagyobb osztrák kőolajipari társaság készáruvezetékét, és az ott feltörő, kiváló minőségű gázolajat áfás számla nélkül adják tovább a dízel magas ára miatt oda zarándokoló, kispályás üzemanyag-turistáktól a nagytételben vásárló nagyvállalkozókig mindenkinek, aki vevő rá. Igényes film , néhány apróbb, gyengébb jelenettel, gyenge szerelemi történettel ugyan, de mindettől függetlenül egy vidám estét kaptam, jól szórakoztam.
Szereplők:
Lukáts Andor, Gyuricza Miklós, Kapásy Miklós, Tóth Károly, Lázár Kati, Kerekes Vica, Lorant Deutsch, Kiss Jenö, Monori Lili
Hogy a moziban kapkodva keresném majd a magyar filmeket, azért azt nem mondanám!
Számomra az igazi nagy magyar filmek még mindig nem készültek el.
Teszem azt, mint egy Makk , egy Fábry egy Ranódy rendezte film... és még akad pár név, de nem sorolom...
A színészekről már nem is beszélve!
Persze az is lehet, hogy csak én vagyok így ezzel....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése