2010. május 3., hétfő

A tánc világnapja alkalmából volt egy műsor...




és tánc helyett FADO-t néztem és hallgattam. Bár tánc is ötvözte a másfél órás összeállítást.


Erről a műfajról már többször hallottam , és most látva a filmet fellebbent előttem a fado titka. Számomra igazi különlegesség volt. Roppant egyszerű, a mindennapi életből vett történetek , főként szomorú, bánatos dalok csendültek fel, sok-sok fado énekes előadásában.


De mi is a fado?



A fado melankolikus zenei műfaj, egy énekes (fadista) adja elő egy portugál gitár (guitarra) és egy spanyol gitár (violão) kíséretével. Hazája Portugália, kialakulása az 1820-as évekre tehető.

A fado életérzése a portugál saudade szóval jellemezhető, amely egyszerre jelent vágyakozást, nosztalgiát, szomorúságot, fájdalmat, de egyben a szerelem és a boldogság lehetőségét is. A fado szó etimológiailag a latin fatum, 'sors' szóval van kapcsolatban. Valószínűleg afrikai rabszolgák és portugál tengerészek hagyományos zenéjéből formálódott, arab hatással. Más elképzelések szerint a brazil lundum és modinha stílusokból jött létre.

Két stílusváltozata él: a populárisabb, szórakoztatóbb lisszaboni és a kifinomultabb coimbrai. Előbbi az első ismert fadoénekes, a 19. század első felében élt Maria Severa művészetéből alakult ki; utóbbi pedig az 1920-as, 30-as években, az addigi fado erőteljesen stilizált változataként, Artur Paredes és fia, Carlos Paredes gitárművészek keze alatt.

A műfaj legismertebb előadója Amália Rodrigues (1920–1999) volt.




video

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése