René Aubry

René Aubry francia zeneszerző munkássága szorosan összeforrt a színház- és filmművészettel. Zenei világa semmihez sem hasonlítható, rendkívül tiszta és intim.
A zenész, zeneszerző 1956-ban született Franciaországban. Autodidakta módon képezte magát előadóként, majd szerzőként és hangszerelőként is.

1978-ban, 22 évesen ismerkedett meg Carolyn Carlson táncos-koreográfussal. Ő bátorította Aubry-t, hogy írjon számára balettzenéket. Végül sikerült meggyőznie és évekig sikert sikerre halmozva dolgoztak együtt. A kortárs balett e neves alkotójának olyan előadásaihoz készített kísérőzenéket, mint a Blue Lady (1982), a Steppe (1990) vagy a Signes (1997). E balettek zenéi később CD-n is megjelentek. Aubry más színpadi alkotóművészekkel, többek között Philippe Genty bábművésszel is éveken át remekül dolgozott együtt és az ő produkcióihoz is felejthetetlen kísérőzenéket készített.
A legtöbben talán filmzenéit ismerik, hiszen számtalan alkotásban hallhatók szerzeményei, olyanokban mint a Killer Kid, a La Révolte des Enfants, a Clandestino vagy a Malabar Princess.
A briliáns zeneszerző mindig is a stúdióban érezte magát a legjobban, és mivel nem szeret a középpontban lenni, ezért csak 1994-ben tudták először rábeszélni, hogy színpadra lépjen és koncertezzen. Első alkalommal az olaszországi Bariban megrendezett Time Zone fesztiválon láthatták-hallhatták élőben zenélni, a rendkívül rangos rendezvényen Aubry-n kívül Philip Glass, Nusrat Fateh Ali Khan és David Byrne is fellépett. Azóta is rendszeresen koncertezik zenekarával, Magyarországon is több alkalommal varázsolta már el a hallgatóságot.
Aubry nemcsak előadó és zeneszerző, hanem saját albumainak elkészítésekor ő látja el a hangszerelési feladatokat is. Gyakran készít olyan felvételeket, amelyeken majdnem minden hangszeren ő muzsikál, hiszen a gitár mellett más pengetős hangszereken, többek közt mandolin-on, bendzsó-n, buzuki-n és balalajka-n is nagyszerűen játszik.
Kompozíciói a szó legszorosabb értelmében vett világzenék, szívesen elegyít és kísérletezik mindenféle műfajjal, a klasszikus és kortárs zenétől, a sanzonon, flamencon, népzenén és jazz-en át egészen a popzenéig.
Szerzeményei rendkívül könnyedek, olykor melankolikusak, de a hangsúlyt nem a dallamra, sokkal inkább a ritmusra helyezi, és a legtöbb hangszert, akár az emberi hangot is képes erre a célra használni.  ( vidorfesztival)