1983 óta, a klasszikus balett óriásának tartott Jean-Georges Noverre születésnapján, április 29-én ünnepli a világ „A Tánc Világnapját”.
„A tánc azt dicsőíti, ami emberivé tesz bennünket. Az öröm, a szomorúság, vagyis a számunkra fontos dolgok kifejezésére testünk és érzékeink valamennyi mechanizmusát mozgásba hozzuk a táncban. Az emberek mindig tánccal ünnepelték életük jeles pillanatait. A test minden lehetséges emberi tapasztalat emlékeinek hordozója. Táncolhatunk egyedül, és táncolhatunk másokkal. Osztozhatunk abban, ami hasonlóvá tesz, és ami megkülönböztet egymástól. Számomra a tánc a gondolkodás lehetséges útja. A táncon keresztül a legelvontabb gondolatoknak adunk testet, mindannak, amit nem tudunk megnevezni. A tánc kapcsolatot teremt ember és ember között, hidat ver az Ég és a Föld között. A testünkben hordozzuk a Világot. Végül is, minden tánc egy nagyobb egész, egy olyan tánc része, melynek nincs kezdete és vége.”
A Tánc Világnapjának üzenete idén Anne Teresa De Keersmaeker kortárs koreográfustól származik.
Valahogy egy régi film jutott eszembe a tánc kapcsán.
Mégpedig:
a Mindhalálig zene – amerikai musical.
(All That Jazz, 1979)
rendező: Bob Fosse
forgatókönyvíró: Bob Fosse, Robert Alan Arthur
operatőr: Giuseppe Rotunno
vágó: Alan Heim
szereplő(k):
Roy Scheider (Joe Gideon)
Jessica Lange (Angelique)
Ann Reinking (Kate Jagger)
Cliff Gorman (Davis Newman)
Leland Palmer (Audrey Paris)
John Lithgow (Lucas)
Joe Gideon, a sikeres musicalrendező, a Broadway ünnepelt sztárja már számtalan darabot állított színre, s táncosként, színészként és koreográfusként egyaránt sikert sikerre halmozott. Mindent megkapott az élettől, amit csak akart: gazdagságot, hírnevet, nőket. Ő azonban kétségbeesetten igyekszik megőrizni ifjonti lendületét, hogy tartsa a tempót a felgyorsult világgal és a "nonstop" életvitelű fiatalokkal. Egyre jobban rákap az ajzószerekre, s szinte álomként éli meg, ahogy minden felbolydul körülötte...
Bob Fosse bevallatlanul is önéletrajzi filmje egy rendező-koreográfus bizarr története, akinek a színpad, a zene, a "show-biznisz" az élete-halála. Ő a nyughatatlan, örökös lázban levő művész, aki még a saját halálát is revüjelenetként éli meg.
Díjak és jelölések:
Cannes (1980) - Arany Pálma
Oscar-díj (1980) - Legjobb látványtervezés
Részlet a filmből:
És a mindig örök, klasszikus balett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése